Arrabona - Múzeumi közlemények 40/1-2. (Győr, 2002)

Tanulmányok - Balázs Lívia: Az „égi jelenségek” hiedelemformáló szerepe a Rábaközban

ARRABONA40.2002. TANULMÁNYOK (Bár a katalógus csak az üstököst rögzíti ( A/III./3), az előjel definíció tág határokat biztosít a csoport továbbővítésére.) a. Üstökös (MHK:A/m./3.) (1-24. történet) b. Északi fény (25-34. tört.) c. Egyéb égi jelek (35-41 tört.) 2. Előjel-értékkel nem rendelkező égi tünemények a. Megnyílt ég (42-46 tört.) Előjel-értékkel rendelkező égi tünemények Üstökös Az előjelek a „létező világ jelenségeinek hiedelemjellegű rendezését szolgálják: két objektíve létező jelenséget objektíve nem létező ok-okozati összefüggésbe hozva...Szentenciaszerű" megfogalmazásban. Az előjel-értékű égi tünemények közül a Rábaközben összegyűjtött anyagomban talán az üstökös a legismertebb. A történetek zöme - összesen 24 - róluk szól. Közülük 15 dite, 8 memorát és 1 fabulát-jellegű. Azt hiszem, bátran állítható, hogy legtöbb adatközlő ismeri ennek az égi jelnek valamilyen negatív értelmezését. Tizenöt közlés háborút (1-8, 10-13, 16, 20, 24). Ebből négy az első világháborút (5, 7,13, 20), három elbeszélés a második világháborút (1,4, 6) jósolja. Csak egyetlen közlés teszi a jelenség után egy évre a katasztrófát (12), a többi a „hamarosan utána" általános megfogalmazást használja. Nyolc történetben világvégét (9-12,17,19, 21, 23), ötben általában rosszat (2,4,11,16,18), kettőben világégést (12, 23), katasztrófát (3) és ínséget (2) pedig egy-egy történetben említenek. Ily módon tulajdonképpen megfelelés található az országos anyaggal, hiszen az általam ismert gyűjteményekben az üstökös, mint negatív háborús előjel jelenik meg. Feltehetőleg hozzásegít ehhez az ismertséghez a két háború bekövetkeztének tényén túl az, az évszázadokon átívelő hit, amely az üstököst hirtelen megjelenésével és sajátos, kardszerű formájával -, rossz előjelnek tartja. „Valamikor a forradalom, a felfordulás, a háború és a katasztrófák előOf) jelének," „dögvész, elemi csapások és egyéb baj előhírnökének tekintették." Már Plinius „vészt hozó és rendszerint baljóslatú" jelnek írja, s a „középkori antológiákban elsősorban az üstökösök szerepeltek rendkívüli vészhírnökként." A legtöbbször Isten ostorának tartották őket... amellyel hírül adja a közelgő szerencsétlenséget." : A Győri Közlöny 242