Arrabona - Múzeumi közlemények 40/1-2. (Győr, 2002)

Tanulmányok - Perger Gyula: Egy győri mézesbábosmester műhelyének hagyatéki leltára 1721-ből

ARRABONA40.2002. TANULMÁNYOK a vászonneműk felsorolásában, öt darabról a scriptor külön meg is jegyezte, hogy azok az "árva leanye" - talán a készülő kelengye része volt. Ruhatárának, ékszereinek jegyzékéből kitűnik, hogy - környezetük szempontjából legalábbis - a család anyagi helyzetéhez és társadalmi rangjához méltóan nevelték. Feltűnő a leltárba felvett bútordarabok viszonylag csekély száma. Figyelembe véve a háromtagú család elemi bútorigényét, s hogy az 1703as telekkönyv szerint Szontagh egy két szobából és konyhából álló házat birtokolt, a berendezési tárgyak száma arra utal, hogy csak egy, legfeljebb másfél szobát használtak laktérként. A konyha és az egyik szoba részben műhelyként is szolgálhatott. Fekhelyként egy zöld anyaggal elfüggönyözött "övét zöld födeles ágy" és két "kisebb közönséges ágy" volt a lakásban. A két asztal egyike "kisseb közönséges", vagyis szokványos, addig a másik "nyolcz szegletű" kőlapos volt. Az asztalokhoz öt szék tartozott. Mindegyikük "hatos", karosszék, közülük egy diófából készült. Ülőalkalmatosságként még két "zöld posztóval beborított" padról tudunk, és egy harmadik, rosszabb állapotúról, melyet a leltározó "hoszu szek"-ként határozott meg. Tároló bútorként egy "fekete kicsin övét almariomocska" volt a szobában. A falakon tíz kép lógott, köztük három városokat ábrázoló metszet (?), s a már fentebb említett hét, "bizonyos férfi es asszony személyeket representalok". A leírás módja alapján feltehető, hogy a "sok apró üvegekkel" ékesített tükör mellett volt a két címerábrázolás. A konyha bútorzatához tartozhatott a "konyha almariomocska"-n és a "két tályos"-on kívül az a hét fiók és"fiokocska", melyekben lisztet és "más leguminak"-at, illetve "aprólékos fű szérszámok"-at tároltak. Ugyanakkor a lakótérben - a szokásos konyhai tárolóedényeken túl - tizennégy kisebb-nagyobb mézeskalácsnak való tároló és vásározó ládát, valamint egy háromakós és egy egyakós "sifflivel teli" hordót is feljegyzett az összeíró. Mindez megerősíti azt a feltevést, hogy Szontagh lakása egyben mézesbábos műhelyként is szolgált. A bútorzatnál jóval gazdagabb képet mutat a lakástextilek és konyhai eszközök sokasága. Az ágyneműk sorában három dunyha, kilenc "fej alá való vánkosok", - némelyikük dupla huzattal - négy másféle derékalj, két alsópárna szerepel, mindegyikük - a szennyes ruhák közt felsorolt - váltás huzattal. A három vastag alsó lepedőn kívül, egy tucat "vékony also lepődő", s további féltucat "közép szerő vagyis alabvalo also lepődő" szolgált az ágyak megvetéséhez. A tizenkét ágytakaró "fölső lepődök" közül tízről jelzi az összeíró, hogy azok csipkével voltak díszítve. A használatban lévő ágyneműhuzatok többségéről tudjuk, hogy fehérek, kékek, vagy "tarkák" voltak, némelyikük talán kékfestőből készült. Igaz, a leltárból csak annyi derül ki, hogy a háznál volt a majd nyolc rőf fehér 217