Arrabona - Múzeumi közlemények 40/1-2. (Győr, 2002)

Tanulmányok - Székely Zoltán: Hédervári barokk-kori szakrális emlékei

ARRABONA40.2002. TANULMÁNYOK kisemlékek kapcsán már emlegettük ennek okait. Csupán kisebb léptékű s gyakorta kevésbé időtálló alkotások megrendelőiként léptek fel, mint kő- és fakeresztek (Fülöp János keresztje), vagy templomi zászlók (Tóth Imréné Csobőr Katalin). Ezek után korántsem meglepő, hogy a kápolnák és oltárok titulusaiban valamint az utóbbiakon elhelyezett képeken és szobrokon, nemkülönben a kisemlékeken megragadható szenttisztelet szintén elsősorban a földesúri-kegyúri család kultuszkezdeményező és -terjesztő szerepéről tanúskodik. A XVII. század második felére datálhatok a legkorábbi emlékek, amelyekben régi s új tendenciák egyaránt érvényesültek. A templomok Boldogasszony és Szent Mihály titulusai alkalmasint a középkori megnevezéseket vitték tovább. Ugyancsak középkori hagyományokat folytat a piéta- valamint a Fájdalamas Krisztus szobra, legalábbis ikonográfiái értelemben. Köztéri emlékműként való megjelenésük azonban az akkor éppen legmodernebb gyakorlatnak felelt meg. Hasonlóképp minősíthetjük a pestisemléket és a loretói kápolnát, amelyek a barokk lelkiség újfajta Mária-tiszteletének országos viszonylatban is figyelemrernéltóan korai emlékei. Alapítóik a frissen rekatolizált Héderváry (VI.) István és neje, Esterházy Erzsébet illetve leányuk, Héderváry Katalin, akik számára a mintát Bécs és az osztrák tartományok valamint a környékbeli 101 arisztokrata famíliák (Nádasdy, Esterházy) jelenthették. Megjegyzendő, hogy a katolicizmus újjáélesztésének szolgálatában kifejtett mecénási tevékenységük túlmutatott uradalmi székhelyük határain. Ezt hitbuzgóságukon túl tekintélyük, mágnási mivoltuk is indokolta. Különösen a jezsuitákat és a ferenceseket tüntették ki adományaikkal: az 1708-ból való genealógiai följegyzés szerint három kápolnát építtettek és ékesíttettek Győrött a jezsuiták és a ferencesek templomaiban (Turul 1893, 152). Ennél pontosabb adatokkal is rendelkezünk. Özvegy Héderváry Istvánné Esterházy Erzsébet 1664-ben és 1665-ben a jézustársaság győri temploma Xavéri Szent Ferenc kápolnájának felszereléséhez járult hozzá, Héderváry János, scopii püspök és győri őrkanonok - Héderváry István testvére - ugyanitt 1662-ben 3000 ft-ot adott a főoltárra, amelyet 1665-ben egy szép flandriai kárpittal is megajándékozott (Pigler 1923, 21). Héderváry Katalin végrendeletében ferences kolostorokra hagyott különböző összegeket és sírhelyéül is a pozsonyi ferences atyák templomát jelölte ki (Závodszky 1922, 315). A két szerzetesrendhez fűződő viszony azonban korántsem volt egyoldalú: a kegyúri családok szentkultuszának alakulásában jól kitapintható hatásuk. A plébániatemplomban felállított Szentkereszt-, illetve az ugyanott és a Boldogasszony templomban alapított Padovai Szent Antal oltárok, és Assisi Szent Ferenc oltárszobra a ferencesek befolyására utalnak. A 162