Arrabona - Múzeumi közlemények 40/1-2. (Győr, 2002)

Tanulmányok - Székely Zoltán: Hédervári barokk-kori szakrális emlékei

ARRABONA40.2002. TANULMÁNYOK készíttetett róla másolatot von Schwendi őrgróf, dómdékán, amelyet először passaui magánkápolnájában helyezett el. A képpel kapcsolatos csodák hatására az őrgróf 1622-ben nyilvános kápolnát, majd 1624-1627 között kőtemplomot emeltetett, amelyet a kapucinusok gondjaira bízott (Hartinger 1999, 25-26). A kultusz rohamosan terjedt, amiben jelentős szerepet játszottak a hatalmas méreteket öltő zarándoklatok és az 1627ben, az őrgróf által alapított confra

ternitás (Hartinger 1999, 26, 31). A kegy kép már a kezdet kezdetén összekapcsolódott a dögvész elleni oltalom gondolatkörével, hisz passaui kegyoltárán is a legnépszerűbb pestises szentek, Sebestyén és Rókus szobrai kísérték (Szilárdfy 1979, 227). Mindkettőjüket már a középkorban is szentként tisztelték, a XVII. századi nagy pestisjárványok idején azonban kultuszuk új lendületet kapott. Sebestyén (t298) ókeresztény vértanú: császári testőrparancsnokként szolgált s keresztény hite miatt halálra nyilazták. Ez utóbbi okán válhatott a halált hozó pestis nyila elleni patrónussá. Rókus (1195-1227) pestises betegeket gyógyított, majd maga is elkapta a kórt: ennek látható jele lábsebe. A Wussim-féle metszethez hasonló darabok azután tovább terjesztették a Mariahilf-kultusz "pestises" vonását illetve a pestisszentekkel való kapcsolatát. Magyarországon a Segítő Mária tisztelete a XVIII. század elejétől terjedt el széles körben, kezdetben törökellenes éllel, majd - az előbbivel összefüggésben - mint pestis elleni oltalmazó (Szilárdfy 1979, 227-235). A passaui mintát követve gyakorta jelenik meg Sebestyén és Rókus társaságában. Hédervári szobra jelenlegi ismereteink szerint a legkorábbról való és így kívül esik a vázolt fejlődési folyamaton. Megjelenése unikális és a passaui kultusz közvetlen kisugárzásaként értékelhető. A pillér homlokoldalát - mint már mondottuk - Krisztus kínszenvedéseinek eszközei ékesítik. A középtengelyben a keresztfa áll, tövénél a szegek, a szárak találkozásánál a töviskoszorú. A többi eszköz párosával, kereszt alakban elrendezve tölti ki a felületet: lándzsa és spongya, kalapács és fogó, vesszőnyaláb és korbács. Az Arma Christi ábrázolásokat a későközépkori misztika teremtette meg, meditativ célzattal. Ábrázolásai az újkorban már inkább csak alárendelt szerepűek: leginkább köztéri emlékművek pillérein fordulnak elő. Általában Krisztus szenvedéséhez kapcsolódnak, mint a sopronbánfalvi stációszobrok talapzatain vagy a balfi piéta pillérén. A kínszenvedés eszközeinek azonban gyógyító s így pestiselhárító szerepet is tulajdonítottak. Ágoston Péter Mirra-szedő szarandok c. 1672-ben Nagyszombatban kinyomtatott művében a Jézus szenvedésein való elmélkedést, mint lelki és testi nyavalyák patikáját ajánlja olvasóinak (Gulyás 1939,15). Hasonló okból faragták rá a kínszen154