Arrabona - Múzeumi közlemények 40/1-2. (Győr, 2002)

Tanulmányok - Székely Zoltán: Hédervári barokk-kori szakrális emlékei

ARRABONA40.2002. TANULMÁNYOK védés eszközeit a nagylózsi, Máriát Szent Rozálival ábrázoló oszlopra a XVIII. század elején (Csatkai 1956,568). 2.3.3. Fájdalmas Krisztus szobor A Hédervárott felállított számos kisemlék közül talán e monumentum mondhatja magáénak a legmozgalmasabb történetet, amelynek rekonstrukciójához legfőbb forrásunk az a három bekezdés, amelynek szövegét Nemes plébános állította össze Hyros plébános valamint a saját feljegyzéseiből. Eszerint a Fájdalmas Krisztus kőből művészileg elkészített szobra a hédervári mező közepén, a virágoskertek között állt. A következő bekezdés némileg pontosítja e helymeghatározást, a monumentumot a mezőváros keleti részébe, a Ráróra vezető út bal oldalára lokalizálva. Régisége nyilvánvaló volt, ám alapításának idejéről a hagyomány csupán annyit tartott fenn, hogy az a barbárok és a keresztények küzdelmének, azaz a török háborúknak az idejére esett, vagyis a XVII. századra. Mindezek alapján feltételezhető, hogy e szobrot is a Piétával és a pestisemlékkel együtt Héderváry (VI.) István s neje, Esterházy Erzsébet állíttatta az 1640-es évek első felében. A település határában nyilvánosan felállított Krisztus szobor azonban nemcsak az ott lezajlott török-magyar csata emlékét idézte az azt szemlélő - ekkor még - evangélikus hédervári jobbágyok emlékezetébe, hanem egyben földesuraik katolikus hitét és a római egyház képkultuszát is hirdette. A birtokos család rekatolizációjával kialakult helyzetben a protestáns jobbágyok csak a rövidebbet húzhatták: mint láttuk, a templomfoglalások miatt írott panaszos levelük is visszhang nélkül maradt. Tehetetlen dühük így képrombolásba fordult és a szobrot a "túlsúlyban lévő gonosz eretnekek istentelenül megcsonkították". Az 1750-es feljegyzés apropójául az emlékmű megújítása és felékesítése szolgált, amelyet Isten kegyes szavától vezettetve az uradalom korábbi tiszttartója végeztetett el. Úgy tűnik azonban, hogy e restaurálás nem hozott tartós eredményt. Az 176l-es kánoni látogatás jegyzőkönyve szerint a kőszobor ekkor már újból sérült volt, hiányzott a feje, amelyet a számos helyreállítási kísérlet ellenére sem tudtak visszahelyezni. Tovább rontotta állagát, hogy az oszlopot a ráhelyezett szoborral összefogó vaskapcsot az "időknek viszontagságai" elemésztették s így a felső rész forgathatóvá vált. Ezt használták ki Hédervár haszontalan ifjai, akik a város felé tekintő Krisztus alakot megfordították. A héderváriak pedig, nem ismerve fel a csínyt, a szobor várostól való elfordulásában rossz előjelet és csodát láttak. Mindez 1774-ben történt. A következő esztendőben a tönkrement szoboremléket elbontották és helyén egy új, Krisztust az Olajfák hegyén ábrázoló szobrot állítottak fel. 155