Arrabona - Múzeumi közlemények 40/1-2. (Győr, 2002)

Tanulmányok - Székely Zoltán: Hédervári barokk-kori szakrális emlékei

ARRABONA40.2002. TANULMÁNYOK emelték, hálából a ragály eltávoztatásáért és védelmezőként az eljövendő járványos időkre. Minden bizonnyal ezzel azonosítható az 1697-es jegyzőkönyvben említett városon kívüli oszlop, amelyhez Rozália ünnepén körmenetet vezettek a Boldogasszony templomból (CV 1697, 6). Legközelebb 1780-ban tűnik fel a forrásokban: a leírás szerint a lipoldi (lipóti) út mentén, a hédervári földek között állt az emlékmű, amelynek kőszobrai a Boldogságos Szűz Máriát, Szent Sebestyént és Rozáliát ábrázolták (CV 1780, 38). Az 1812-es jegyzőkönyv a monumentumról szólva Mária alakját nem említi, ám a pestisszenteket megtoldotta Rókus alakjával. A mai napig a helybeliek által Rozália-oszlopként emlegetett emlékmű tehát a településtől északi irányba, a Lipót felé vezető út mentén állt, ahonnan 1997ben telepítették át jelenlegi helyére, a győri és a lipóti út kereszteződésében kialakított park közepére (Néma-Smuk 2002,136). A pestisemlék felépítése szemmel láthatólag a piétáét követi, ám annál ormótlanabb, kevésbé arányos, címerei primitív faragásúak: nyilvánvalóan más, kevésbé képzett kőfaragók munkája. A talapzataként szolgáló vaskos pillér homlokoldalát - a már említett címereken kívül - Krisztus kínszenvedéseinek eszközei ékesítik. A pillérfő erősen tagolt. A koronázó csoportot jelenleg Segítő Mária - Szűzanya a gyermek Jézussal -, Szent Sebestyén és Rókus figurái alkotják, amelyek mögött kereszt magasodik. E két utóbbi figura eltérő méretarányú: a fatörzshöz kötözött Sebestyén alacsonyabb - Máriával egymagasságú - és szinte gyermekként hat a baljában vándorbotot tartó, jobbjával lábsebére mutató Rókus erőteljes alakja mellett. Eltérő a szobrászi mintázás is: Sebestyén figurája rendkívül sommásan megformált, az efféle emlékműveknél megszokott átlagnál is messze primitívebb. Mindez arra mutat, hogy az utóbbi figura újabbkori pótlás az időközben megrongálódott eredeti helyén. A csoportozat furcsa, sajátos hatását csak tovább fokozza, hogy a középütt helyet foglaló Máriaábrázolás félalakos, így relatív arányait tekintve élesen elválik az oldalsó figuráktól. E szerencsétlen hatás oka, hogy a kompozíció mintájául egy sokszorosított grafikai lap szolgált és a szobrászoknak nem sikerült az adaptáció során a műfaj váltásból adódó nehézségeket kiküszöbölniük. Az előkép Dániel Wussim rézmetszetéhez lehetett hasonló, amely 1670 körül készült: az égen vízióként, felhőkoszorúba foglalva megjelenő Segítő Mária alakját a földön a három pestises szent kíséri (Szilárdfy 1979,228). A Segítő Boldogasszony - Mariahilf - kultusza a Duna-menti Passauban bontakozott ki a XVII. század elején. A tisztelet tárgyául szolgáló kép eredetijét id. Lucas Cranach festette 1514-ben vagy 1537-ben és a szász választófejedelem gyűjteményébe tartozott, ahonnan ajándékozás útján Lipót passaui hercegérsek innsbrucki palotájának kápolnájába került. Itt 153