Arrabona - Múzeumi közlemények 40/1-2. (Győr, 2002)

Tanulmányok - Székely Zoltán: Hédervári barokk-kori szakrális emlékei

ARRABONA40.2002. TANULMÁNYOK Ráadásul a bontást figyelemmel kísérő és feljegyző Nemes plébános számára a kápolna szerkezetében sokkal régebbinek tűnt, mint maga a templom (Protocollum: De restauratione 78, 80). Ezekre az adatokra a korábbi kutatás is felfigyelt már s feltételezte, hogy a kápolna középkori eredetű (Ipolyi 1859, 170). Ezt erősítette, hogy egészen 1785-ig itt állt az 1439-es évszámot viselő gótikus keresztelőmedence (Protocollum: De restaura tione 79). Amennyiben helytálló a Szent Mihály templom középkori eredeztetése, úgy a kápolna egykorú lehet vele s szintén a XV. század első felében épült. A XVII. század közepén a templommal együtt helyreállították. A század végén dúlt nagy tűzvészben azonban súlyosan megrongálódott (Protocollum: De restauratione 78), ami után nyilvánvalóan újból rendbe hozták. E munkálatok Viczay Teréz személyéhez köthetők (CV 1697, 3), akit ennek emlékeként a köztudat a későbbiek során, már mint alapítót tartott nyilván. Az építkezés és berendezés bizonyára már 1695-re befejeződött: ebben az esztendőben alapította meg itt Viczay Teréz a Krisztus öt szent sebéről nevezett, majd Agónia Christiként emlegetett confraternitást (CV 1731, 23). A teljes befejezést jelzi, hogy 1696. október 14-én Dvornikovich Mihály váci püspök felszentelte oltárával egyetemben Szent Teréz és a halottak emlékezetére (CV 1697,4). Az 1697-es és az 1714-es vizitációk már teljes berendezéssel emlékeztek meg a kápolnáról. A Szentháromságnak szentelt oltáráról Viczay Teréz gondoskodott: festett képei a Szentháromságot, Máriát, Szent Józsefet és a purgatórium lelkeit ábrázolták, kétoldalt Padovai Szent Antal és Szent Teréz szobraival (CV 1679, 3; CV 1714,57). Aranyozott tabernákulumát a Keresztrefeszítés képe ékesítette. Hat ezüstözött és két nagyobb méretű gyertyatartó tette teljessé a felszerelést (CV 1714, 57). Az oltár középső négyszögletes kövének üregéből 1785-ben egy hitelesítő felirattal ellátott, ám pontosan meg nem nevezett relikvia került elő (Protocollum: De restauratione 78). Ugyancsak a bontáskor fedezték fel a kápolna egykori fekete színű kifestését. A falakat borító meszelés alól előtűntek a felszentelési keresztek illetve két oldalt a figurális festés, amely a "kaszás halál" képeiből állt. Mindezt egykor magyar nyelvű feliratok egészítették ki, amelyekből azonban csupán egy rövidke fragmentum volt olvasható 1785-ben: "Kikel egyedül győnyőrkődől; El hagyván egyedül magad HEU HNNK. Az rút szörnyűséges Tündérek? Ki segél megh téged akkorbéli Ehségektűl? Ki lesz vigasztalótok, Ki lesz Kalaúztok? Sz Bemard" (Protocollum: De restauratione 79; Ipolyi 1859,170). A kifestés a Viczay Teréz-féle átalakításhoz köthető, hisz mind a képek tematikája - haláltánc? - mind a felirattöredék a halálhoz, a pokolhoz illetve az ott szenvedő lelkekhez kapcsolódik. 142