Arrabona - Múzeumi közlemények 40/1-2. (Győr, 2002)

Tanulmányok - Székely Zoltán: Hédervári barokk-kori szakrális emlékei

ARRABONA40.2002. TANULMÁNYOK pedig kimeszelték: mindez összesen 130 ft-ba került. A Hyros János plébános kezdeményezte munkálatok költségeinek felét az egyház, felét a grófi család fizette (CV 1780, 3). A nyugati homlokzat felett deszkákból összerótt torony emelkedett, amely kezdetben kifejezetten kisméretű lehetett. Az időjárás viszontagságainak kitett építmény állaga gyorsan romlott, 1714-ben már javítandónak ítélték a vizitá torok (CV 1714, 56). Kezdetben két harang lakott benne: a nagyobbik egy mázsás volt (CV 1697, 3). Később viszont már 3 benedikált harang függött a toronyban: a legnagyobb 100 fontot nyomott, ám ez 1714-et megelőzően megrepedt s ezért szükségessé vált az újraöntése; a második fele akkora sem volt, mint az előző, míg a harmadik harang súlya 30 fontot tett ki (CV 1714, 56). E kisméretű tornyot 1750-ben elbontották s helyére egy új került, amely ugyan a korábbinál nagyobb lett, de még mindig fából ácsolták. A munkálatok költségeit Ebergényi Eszter állta (Matricula 1773, 10). Az új torony testét, melyet négy ablak tört át (CV 1780, 5), vörösre festették (CV 1754, 15). Idővel harangjait is kicserélték: 1761-ben került sor a repedt nagyharang újraöntésére, amely 25 ft 75 d költséget jelentett (Protocollum: Erogatio). A többi helyett is új került a toronyba, így 1780-ban 110,90 és 70 lat súlyú harangokat vettek számba a vizitá torok (CV 1780, 5). Mind a templom, mind a torony tetőzetét zsindellyel fedték (CV 1780, 2). Ez azonban anyaga okán időről-időre felújításra szorult. 1714-ben még csak az oratórium tetőzetével volt gond, amely azonban sürgős javítást igényelt (CV 1714, 56-57). 1749 júniusában a templom tetőzetének felújítását egy győri építész végezte el 26 ft-ért, a zsindelyt hozzá Jámbor Mátyás győri kereskedőtől szerezték be 51 ft ellenében (Protocollum: Erogatio). Harminc év elteltével azonban a tetőzetet ismét csak gyengének találták (CV 1780, 2). A szentélyből nyílt az evangéliumi oldalon a boltozott, két ablak megvilágította sekrestye. Alatta Barilovics Gergely és Deli Ferenc tiszttartók kriptát alakíttattak ki, ám ez nem bizonyult szerencsés ötletnek. A kriptát elöntötte a víz, amit mind a sekrestye, mind a templom falai megsínylették s az előbbiben őrzött egyházi ruhák s apparamentumok is elrohadtak. A vikárius emiatt el is rendelte betöltését (CV 1697, 3). Le is zárták cementtel és soha nem temetkeztek bele. Mindazonáltal a vizesedés problémáját ezzel nem sikerült megoldani, mert még később is téglákra kellett állítani a térdeplővel és lavabóval ellátott - almáriumnak nevezett - sekrestyeszekrényt, hogy szét ne ázzon (CV 1780, 3). A sekrestye felett kialakított, szintén boltozott oratóriumról 1714-ből hallunk elsőként (CV 1714, 56), de valószínű, hogy már korábban is megvolt. Miközben az épület maga alig változott, berendezése folyamatosan átalakult. A legkorábbi oltárokról nincs információnk, azok valószínűleg 132