Arrabona - Múzeumi közlemények 40/1-2. (Győr, 2002)

Tanulmányok - Székely Zoltán: Hédervári barokk-kori szakrális emlékei

ARRABONA40.2002. TANULMÁNYOK tűzvésszel függhet össze, amelyet a későbbi emlékezet az 1700 körüli évekre datált. A lángok a parókia szérűjén, az akolnál csaptak fel, és tovaterjedve a templomot a Halottak Kápolnájával valamint a paplakkal együtt elemésztették (Protocollum 78). Az események ilyetén való rekonstruálását erősíti, hogy a templom 1697-es és 1714-es leírása gyakorlatilag megegyezik s az előbbiben sem említik a tűzvészt, amely tehát jóval korábban kellett hogy pusztítson. Az építkezések bizonyára hamarosan befejeződtek a végrendeletet követő években, de a berendezés teljes megújítása elhúzódott egészen a következő század legelejéig: a templomot 1703-ban szentelte fel Illyés András erdélyi püspök (CV 1714, 56). Az épület ezzel nagyjából elnyerte azt a formáját, amelyet az 1785/86os átépítésig meg is őrzött. Szentélye 3 Vi öl hosszú, 3 öl széles és 4 öl magas (azaz kb. 6,6 x 5,7 x 7,6 m), hajója 5 öl hosszú, ?>Vi öl széles és 4M öl magas (azaz 9,5 x 6,6 x 8 m) volt (CV 1780,2). A templom egyhajós volt, melybe egyetlen kapu vezetett (CV 1780, 2). Belső terét hét üvegezett ablak világította meg (CV1697, 2), amelyből négy a hajó falát törte át (CV 1780, 2). Évről-évre visszatérő feladat volt javításuk, amelynek okáról egy 1747. augusztusi bejegyzés tudósít: a gyerekek bedobták kővel (Protocollum: Erogatio). Az egész épületet beboltozták (CV 1697, 2), amely jól bírta a terhelést: 1714-ben is csak néhány repedés látszott rajta. A hajó padlózatát téglából rakták ki (CV 1714, 57), a szentélyét négyszögletes kövekből (CV 1780, 2). A főoltár előtt áldoztatórács emelkedett, amelyet 1697-ben újként jellemeztek

55 (CV 1697,3). A templomban már kezdettől fogva állt egy kőből emelt kórus (CV 1697, 2), amelyet azonban a későbbiek során alkalmasint átépítettek. Az 1785/86-os munkálatokról vezetett építési napló tudósítása szerint ugyanis a nyugati homlokzat elbontásakor az alapokból márványozott felületű téglák illetve négyszögletes kövek kerültek elő; az előbbieken C.J.V. 1727 [Comes Jobus Viczay] valamint E+E [Esther Ebergényi] bélyegek voltak olvashatók. Feltalálási helyük egyértelműen arra utal, hogy a megújított kórus alapozásához használták őket. Feltételezésünket tovább erősíti, hogy az orgonát szintén Jób gróf állíttatta (CV 1731,27). A kórust az urasági oratóriummal oldalkarzat {ambitus) kötötte össze. Talán ezen állt a plébános gabonájának őrzésére szolgáló tárház (conservatorium), amelyet a vizitátorok fenn, a kórussal szemben írtak le és amelyet egyébként illetlennek találtak (CV 1780, 2). E karzat (ambitellus) bontásakor ugyancsak E+E bélyeges téglák kerültek elő, amelyeket az építési naplót vezető Nemes plébános az 1753-as restaurálással hozott összefüggésbe (Protocollum: De restauratione, 80). Ebben valószínűleg nem tévedett, hisz a mondott évben győri kőművesek dolgoztak a templom javításán, és az addig csupaszon álló külső falakat bevakolták, a belsőt 131