Arrabona - Múzeumi közlemények 39/1-2. (Győr, 2001)

Tanulmányok - Szőnyi Eszter: Újabban előkerült római kori kőemlékek a Xántus János Múzeum gyűjteményében

ARRABONA 39. 2001. TANULMÁNYOK ninus sírkő alsó részével van dolgunk. (3. ábra) Gabler D. (GABLER, 1968. 56.) a sírkő szövegét az alábbi módon közölte: D(is) M(anibus) AVR(elio) SATVRNIONI LIBR(ario) EQ(uiti) ALAE CONT(ariorum) STIP(endiorum) XV AN(norum) XXXV DOMO SISCIAE LVC(ius) VINDEX LIBR(arius) ALAE EIVSDEM A teljes szöveg az újonnan előkerült töredék soraival kiegészítve: D(is) • M(anibus) AVR(elio). SATVRNIONI LIBR.(ario) EQ.(uiti) ALAE CONT.(ariorum) STIP.(endiorum) XV« AN.(norum) XXXV.DOMO SISCIAE.LVC(ius) VINDEX.LIBR.(arius) ALAE.EIIVSDEM (sic!) CIVES.ET.HERES.F.(ecit) Ligatúrák: 2. sor: NIO, 3. sor: IB, 4. sor: NT, IP, 9. sor: ET Analógiák: A síremléket anyaga, kidolgozása, az eddig ismert domborműves ábrázolások tematikája alapján már korábban is a nyugat pannóniai sírkőfaragványok csoportjába sorolták. A tympanont kísérő hyppocampusok, az oromzatban lévő párduc, a kantharos és az állatfríz, a feliratos mezőt keretező csavart oszlopok Savaria és környékének kőplasztikai emlékeire jellemzők elsősorban (ERDÉLYI 1974. 35-36., BUÓCZ 1994. kat. 34,35,36,37,79.) a 2. század közepén, második felében. Az újonnan előkerült alsó rész faragványai csak megerősítik az eddigi megállapításokat. A csavart oszlopok tövénél megjelenő pikkelyes levéldísz szintén a fenti savariai körre utal (MÓCSY-SZENTLÉLEKY1971, kat. 116,118,120,134.), kiegészülve Zala megyei kőemlékekkel (MÓCSY 1976. 23.) köztük a becsehelyi sírkővel, amely az Aurelius Saturninus sztélével — mint a későbbiekben látni fogjuk — egyéb egyezéseket is mutat. Az alsó képmező témaválasztása - a római eredetmítosz megjelenítése - nem idegen a pannóniai sírköveken. A témával többen is 81