Arrabona - Múzeumi közlemények 39/1-2. (Győr, 2001)

Tanulmányok - Szőnyi Eszter: Újabban előkerült római kori kőemlékek a Xántus János Múzeum gyűjteményében

ARRABONA39.2001. TANULMÁNYOK foglalkoztak (ERDÉLYI 1950, BURGER 1961, SZIRMAI 1971, MÓCSY 1988, SZIRMAI 1989, FACSÁDY 1999) topográfiai illetve a kronológiai rendszer felállítását megkísérelve. Abban mindannyian egyetértenek, hogy Pannoniában a déli és nyugati területeken gyakoribb a kapitóliumi farkas ábrázolása a síremlékeken. Noricumi és ezen túlmenően itáliai kapcsolataira már Erdélyi Gizella felhívta a figyelmet (ERDÉLYI 1950, 2. és 33. jegyzet). A feliratok tanúsága szerint római polgárok és bennszülött származású egyének esetében egyaránt kedvelt. Előfordul az oromháromszögben, gyakoribb azonban a felirat alatti alsó képmezőben. Az alapmotívumon kívül az eredetmonda egyéb szereplői (barlang, fügefa, harkály, pásztorok) is előfordulhatnak az ábrázolásokon, azonban ez Szirmai véleménye szerint a nyugati csoportra nem jellemző (SZIRMAI 1994. 163.) Sírkövünk legközelebbi párhuzama a becsehelyi lelet. (RIU 289.) A két fehérmárvány síremlék arányai, tagolása, architektonikus felépítése teljesen megegyezik. Ugyancsak egyező az oromháromszög keretdísze, a korinthusi oszlopfőben végződő, csavart, alul pikkelyes levéldíszű, a feliratos mezőt közrefogó oszlopok faragása valamint az alsó képmező témaválasztása. Eltérés csupán a sírkő felső részének díszítésében mutatkozik (oroszlánok, illetve hyppocampusok, Medusa, illetve párduc, növényi díszítés illetve állatfríz). Ezek az eltérések azonban mindenképpen magyarázhatók a megrendelő egyéni igényével, kívánságaival. Úgy gondoljuk, hogy a két síremléket azonos műhelyben készítették, ha nem is tartjuk egyazon mester munkájának - erre a farkas és az ikrek, kétségtelenül azonos mintaképre visszavezethető, de kissé eltérő megfaragása utal. A műhely működési területét egyéb, a bácsai és a becsehelyi síremléken egyaránt előforduló, egyes elemek alkalmazásából Savaria környékére lokalizáljuk. (BUÓCZ1994,68,76,78,79,87 katalógus számok) A felirat újonnan előkerült része is szolgál némi érdekességgel. Nem foglalkozunk különösképpen az eiusdem hibás írásmódjával, amely nem a nyelvtudás hiányából, hanem inkább a kiejtett és a leírt hangalak eltéréséből fakad. Sokkal érdekesebb a felirat állítójának, Lucius Vindexnek az a törekvése, hogy római polgár voltát külön, írásban is hangsúlyozni kívánja. Ez a törekvés szépen egybecseng az alsó képmező témaválasztásával. Témaválasztása és stíluskritikai jegyei alapján sírkövünk a 2. század közepére, második felére keltezhető (ERDÉLYI 1950,78-79.) Gabler a még csak töredékesen ismert emléket a 3. század első harmadára datálta (GABLER 1968, 56.). Az újabb feliratrészlet és az alsó képmező ismeretében mindenképpen Marcus Aurelius és Caracalla uralkodási ideje közé, inkább a 2. század második felére tesszük készítési idejét. 82