Arrabona - Múzeumi közlemények 39/1-2. (Győr, 2001)

Tanulmányok - Szőnyi Eszter: Újabban előkerült római kori kőemlékek a Xántus János Múzeum gyűjteményében

ARRABONA39.2001. TANULMÁNYOK a középkori templom falából másodlagos felhasználásban kerültek elő, legvalószínűbb, hogy a lelőhelytől 5-6 km távolságra lévő Ács-Vaspusztáról (Ad Statuas) származnak. Analógiák: Arrabonában a szarkofág a temetkezési módok között viszonylag ritka. Keletebbre a limes mentén, főként Brigetio és Aquincum körzetében jóval gyakrabban fordul elő a 2. század legvégétől, főként a 3. században (ERDÉLYI, 1974, 62.). A szarkofágfedél középső akroterionjában kifaragott mellképre ugyancsak brigetioi párhuzamokat ismerünk (BARKÓCZI1951, 41-42.). Ad Statuas és Brigetio kőemlékei közötti hasonlóságra szintén Barkóczi László hívta fel a figyelmet, egy Ács-Vaspusztán talált - és stíluskritikai jegyek alapján valószínűleg brigetioi műhelyben készített - építési felirat kapcsán (BARKÓCZI, 1951, 40.). Valószínűnek tartjuk, hogy az itt ismertetett faragvány illetve a szarkofág, amelyhez tartozott, szintén Brigetioban készülhetett. Keltezéséhez az ábrázolt nő hajviselete nyújt segítséget. A középen elválasztott, csigákba göndörített, vállra omló frizura a késő severusi időkben a császári családban kedvelt, így a 3. század első felére jellemző (BUÓCZ, 1994. 55.). 2. Sírkő alsó része Lelőhely: Győr-Bácsa, leletbejelentés, 2000. ápr. 27. Ltsz: 57.10.1.(2. ábra) Leírása: Sírkő alsó, földbe mélyedő részét és alsó képmezejét tartalmazó töredék. A jóminőségű, színvonalas, domborműves ábrázolás téglalap alakú kissé bemélyített képmezőben a Romulust és Remust szoptató anyafarkast ábrázolja. A szétterpesztett lábbal álló, fejét hátrafordító lupa alatt elhelyezkedő ikrek egyike háttal, a másik baloldalra fordulva ül. A képmező fölött a felirat utolsó két sora olvasható pikkelyszerűen elhelyezett levelekkel díszített oszlopok között. Anyaga: fehér márvány, másodlagos felhasználásra utaló mészhabarcs nyomokkal. Méretek: m: 820 mm, sz . 770 mm, v: 145 mm. Kora: 2. század második fele - 3. század eleje. Lelőkörülmények: 2000. áprilisában Takács Zoltán építészmérnök bejelentette a múzeumban, hogy újonnan vásárolt kisbácsai telkén egy római sírkő található, amelyet az előző tulajdonos szerzett. Az ő elbeszélése szerint a kő "sok évvel ezelőtt, valahol a bácsai réten" került elő, az édesapja szándéka az volt, hogy átfaragtatja modern sírkőnek. Szerencsére erre nem került sor, és most, amikor a telket eladták, az új tulajdonos felismerve a domborműves ábrázolás jelentőségét, értesítette a múzeumot. A lelet múzeumba szállítása után kétséget kizáróan kiderült, hogy a már a Mommsen által is ismert (CIL III. 13441, RIU 282) Aurelius Satur80