Arrabona - Múzeumi közlemények 39/1-2. (Győr, 2001)

Recenziók - Almási Tibor: A másik Mattis Teutsch (Salamon Nándor)

ARRABONA39.2001. RECENZIÓK "fellépések" ismétlődése bizonyította, hogy a művész közösséget vállalt a kis csoportot alkotó román avantgárd képviselőivel. "Az erdélyi művészek népes táborából az egyetlen, akit a román avantgárd alkotói feltétel nélkül maguk közé fogadtak" - bizonyítja a rokonszenv kölcsönösségét a szerző. Nem hallgatja el azt sem, hogy a román alkotók oldalán a tényleges "haszon", mert rangot adott, közönséget formált. S hát a külföldi román kiállításokon "méltó színvonalon reprezentálta" azt. Fontos ponthoz érkezünk a könyv forgatásában! A háborús és forradalmas évek után az "új élet új rendjének" óhaja terjed Európában. A technika, tudomány és gazdaság fejlődése új életérzésnek nyit teret. A szabályozottság vágya, a közösségi eszmény a művészetet sem hagyja érintetlen: zászlót bont a konstruktívizmus. Kezdeményezői az új embertípus, a jövő emberének megteremtésén fáradoznak. Almási a középső fejezetekben sajátos, a koncepciójával adekvát lüktetést ad írásának. Előre szalad, majd meg visszatér egy-egy időponthoz, eseményhez. Most a konstuktivizmus okán ível hátra a mögöttes 20-as évek elejére, amikor a művész találkozott Berlinben az új eszmékkel. Az "ember" kezdettől centrumában állt Mattis Teutsch gondolkodásának, lenyomatai felismerhetők expresszionista művein. Önéletrajzában is kitér arra, hogy "az újtípusú ember megtalálásán és megteremtésén" fáradozik. A sok elemből ötvözött típusember leginkább egyiptomi ősre vezethető vissza, sok eltérő jellemzővel persze. A legfontosabb talán, hogy "szellemi lény", aki egyszerre testesíti meg az egyéniséget és a közösségi életérzést. Az elméleti alapvetést Művészetideológiájában végezte el. Szerzőnk a keletkezéstörténetet követően, részletesen boncolja, miként jelöl utat téziseivel a "tipizált ember" megalkotásához. Bőven idéz most is, párhuzamokat von, fogadtatását értékeli és jelentőségét kortársai hasonló elméleti munkásságával egyenértékűnek minősíti. Mattis Teutsch elképzelt "embere" előbb metszetei szerkezetességében bukkan elő s fokozatosan nyeri el új, konstruktív formáját. A függőleges elem sokáig kísért és jelentős művekben manifesztálódik. Később fokozatosan erősödik munkásságában a szintézisteremtő szándék, amely a festészet-szobrászat-építészet illetve a történeti stílusok eredményeit kívánja összegezni-ötvözni. Kecses, ívekkel körülhatárolt, erősen megnyúlt, arctalan figuráit tárgyakkal, mértani alakzatokkal jelzett térbe komponálja, de megőrzi síkra redukált jellegüket. A szín kettős szerepe is felértékelődik: segíti a megértést s megválasztása jelképhordozó funkciót tölt be egyúttal. Szemléletváltását tematikai színesség, felfokozott munkatempó, a vegyes hangvételű kortársi kritika figyelme kíséri. Kísérleteinek egyetemes jellegét szerzőnk analógiákkal, elméletileg megalapozott idézetekkel támasztja alá, merít a művész megnyilatkozásaiból, a 525