Arrabona - Múzeumi közlemények 39/1-2. (Győr, 2001)

Recenziók - Almási Tibor: A másik Mattis Teutsch (Salamon Nándor)

ARRABONA39.2001. RECENZIÓK műbírálók dolgozataiból. Megállapításai érvényesek e korban született plasztikai munkáira is. A termékeny éveket a csaknem szabályos körforgás szerint, politikailag és emberileg egyaránt nehéz életszakasz követi. A negatív hatások árnyékot vetnek alkotókedvére. Vágy marad az új embertípus megvalósítása is csupán. Egyetlen megoldást talál: bezárkózik brassói műtermébe. 1932-1941 között pihen az ecset és a véső. Új kibontakozási irányt keres, ezt szolgálják anatómiai tanulmányai. Megteremti az ideális ember figuráját, mintegy átmenetként "a realisztikus ábrázolások" kezdeteihez. Heroikus alakjai majd az újabb háború utáni festészetében nyernek funkciót. A fegyvercsörgés elültével feladja száműzetését, a szebb jövő reményében újra munkához lát. Mozgósít, szervez, egyesület alapításában, vezetésében vállal szerepet, szabadiskolát nyit, előadásokat tart. Az alkotással összefüggő kérdésekkel viaskodik. Műtermében a rejtélyesség látszatát megőrző, szimbolikus értelmű, egy-két alakos kompozíciók készülnek a munka, a termelés, a cselekvés folyamatait sűrítve egyetlen alakba, gesztusaiba. Néhány hónap teltével már új műveivel jelentkezik közös kiállításon. Majd újra vált. Megsokszorozódnak a realisztikus motívumok, de viszonyuk a festményeken irracionálisba fordul, a jelképiség pedig minden részletet birtokba vesz. Almási jobb híján a szürrealizmus körébe utalja a rejtélyes jelentésű, monumentalitás-igényű alkotásokat. Az újabb önálló tárlat fogadtatása meglepő érdeklődést, elismerő visszhangot vált ki. Az elemzők rátapintanak festészetének változásaira, a jelentéskör módosulására. A jelenséget a szerző egy magasabb szintű, kezdetekhez visszahajló változatnak ítéli. Arra figyelmeztet, hogy sokkal inkább az "absztrakciós lehetőségek kimerülése", mintsem holmi "ideológiai nyomás terhe" alatt tért vissza a figuralitáshoz. Nem titkolt szándéka, hogy a tömeget szólítsa meg, elvezetve azt "az igazi tiszta művészethez". Mindezt három lépcsős program keretében próbálja megvalósítani. A "lelki képek" és a "portrésorozat" csaknem teljesre kerekedett már. S akkor ismét beavatkozott a történelem! A romániai politikai fordulat kiszorította a művészeti életből az eszméihez makacs hűséggel ragaszkodó mestert. Megbélyegzés, tilalmi lista, kicsinyes érdekharc készteti immár sokadszor belső emigrációba. A "harmadik fázis" - az aktív ember - elméletének kidolgozása köti le figyelmét ekkor. A születő "Élet-képek", munkaábrázolások - témájuknak ellentmondva - nem a kurzusművészetet reprezentálják, sokkal inkább a 30-as évek "új tárgyiasságához" illeszthetők. Nem véletlenül tűzik rá a "formalista" szégyentábláját. 1957ben némi reménysugár vetül rá. Baráti segítséggel gyűjteményes tárlata 526