Arrabona - Múzeumi közlemények 39/1-2. (Győr, 2001)

Tanulmányok - Székely Zoltán: Egy nemesi testőr portréja a Hansági Múzeumból

ARRABONA39.2001. TANULMÁNYOK (Hellebront 1939, 312-313). Mindazonáltal ezen az úton nem érdemes tovább haladni, mivel a Rakovszkyak Nagy Iván közölte címere (Nagy 1862, 616) nem egyezik a portrén láthatóval. Mivel a Rakovszkyak ekként kiestek az azonosításnál számbavehetők köréből, így kézenfekvő módon az 1956-os listán is szereplő és a Panoshagyatékban XVIII. századi portré által szintén képviselt másik család, az Okolicsányiak kerültek előtérbe. E feltételezést megerősítette, hogy a család Nagy Iván közölte címere (Nagy 1861, 211) megegyezik a portrét díszítővel. A testőrség névkönyve szerint az 1760-as években két Okolicsányi is szolgált egyidejűleg a testületben (Hellebront 1939,276-277). Okolicsnói Okolicsányi Elek 1762. január 15. és 1769. július 24. között volt tagja a testőrségnek. A Liptó vármegyei Okolicsnán született 1744ben. Ifjúként katonai pályára lépett, és a II. (Ferdinánd-) gyalogezred Bécsben állomásozó zászlóaljánál lett hadapród. Innen került Liptó vármegye ajánlására a testőrségbe. Elek némileg rejtélyes tagja nemzetségének: Hellebronth sem tudott további családi adatokkal szolgálni, miként Nagy Iván sem tesz róla említést az Okolicsányiakról összeállított leszármazási rendjében. így jelenleg nem áll módunkban elhelyezni őt az egyébként terebélyes családfán. A másik szóba jöhető jelölt Okolicsányi Farkas 1763. szeptember 24. és 1769. június 26. között teljesített szolgálatot a nemesi testőrök között. Okolicsányi Imre és Berzeviczy Zsuzsanna gyermekeként 1743-ban született a szepesi Ószelecén s a vármegye ajánlására került a polgári életből a testőrségbe. Tagja volt annak az osztagnak, mely az 1764-es pozsonyi országgyűlésen Mária Terézia kíséreteként emelte a rendezvény fényét, majd ezt követően vezetője lett a Hágába rendelt testőrkülönítménynek. Nyugállományba vonulása után, 1787-ben (Nagy 1861, 207) a tiszántúli kerületi tábla ülnöke lett. Új állásának elfoglalásáig megkapta korábbi illetményének felét: mindez megbecsültségének jele. Debrecenben halt meg 1805. szeptember 10-én. Az ábrázolt személy pontos meghatározásában, a két jelölt közötti választásban a minden bizonnyal a testőrszolgálat leteltével kitüntetésként elnyert emlékérem segíthetne, ha tudnánk, hogy melyikük kapta. Ám Hellebronth sem Okolicsányi Elek, sem Farkas esetében nem emlékezik meg kitüntetésről. így nem marad más hátra, mint feltételezésekbe bocsátkozni: Farkas pályafutása, a pozsonyi és hágai különítményben való részvétele, illetve az utóbbiban való parancsnoklása inkább az ő személyét teszi valószínűvé, mintsem Elekét, akinek szolgálati évei meglehetősen eseménytelenül peregtek le. Az azonosítás másik lehetséges eljárása a portré leszármazottak közötti útjának rekonstruálása lenne, bár Elek pontos családi adatainak hiánya itt 409