Arrabona - Múzeumi közlemények 39/1-2. (Győr, 2001)

Tanulmányok - Székely Zoltán: Egy nemesi testőr portréja a Hansági Múzeumból

ARRABONA39.2001. TANULMÁNYOK is bizonytalanságot okozhat. A kép, mint már fentebb jeleztük, özvegy Panos Alajosné hagyatékából került jelenlegi őrzési helyére. Panos Alajos (1875. június 2? -1925. április 10.) alezredes, a II. osztályú Vaskoronarend és a Lipót-rend lovagja 1920. március 27-én vette nőül nagyrákói és nagyselmeczi Rakovszky Mária Alojzia Kornéliát (1883. július 17. -1957.). A Panos család 1894. október 14-én nyert nemességet (Kempelen 1914, 162), ellenben a Rakovszky ősi Turóc vármegyei nemesi család volt, amely a későbbiek során még számos megyében - köztük Liptóban is - szerzett birtokokat. Tekintélyüket jelzi, hogy kiterjedt rokoni kapcsolataik egészen az arisztokráciáig nyúltak. Rakovszky Mária édesapja nagyrákói és nagyselmeczi Rakovszky (VIII.) István (1858. június 16. -1931. augusztus 22.) titkos tanácsos és kamarás, országgyűlési képviselő, a Nemzetgyűlés elnöke, míg édesanyja báró kesseleökeöi Majthényi Mária (1858. január 29. -1939. június 14.) csillagkeresztes- és palotahölgy (Gudenus 1993,251). Rakovszky Mária ükapja, Rakovszky (IV) István felesége egy Okolicsányi lány, Rozália volt (Nagy 1862,615): alkalmasint általa kerülhettek a XVIII. századi Okolicsányiak portréi a Rakovszky családhoz. Az Okolicsányiak szintén ősi, Liptó vármegyei család, amely a XVII-XVIII. század során több alkalommal is rokonságba került a Rakovszkyak különböző ágaival. Sajnos ennél pontosabb eredményre a rendelkezésre álló irodalmi adatok alapján nem juthatunk: Rozália neve ugyanis nem fordul elő az Okolicsányiak Nagy Iván-féle nemzedékrendjében. A nemesi testőrség tagjának lenni a nemesi társadalmon belül is presztízst jelentett. Ennek képi megjelenítője volt a testőrportré, melyet a nemes ifjak bizonyára szolgálatuk ideje alatt vagy röviddel azt követően rendeltek meg, s amely a testőrség egyenruhájában örökítette meg őket. E festmények a nemesi arcmások hagyományos felfogásában készültek, s elsősorban státusképek voltak. A portrék mesterei az egyéniség jellemzésével szemben a kép azon részleteire helyezték a hangsúlyt, melyek a modellnek a rendi társadalomban elfoglalt helyét reprezentálták. így a viseleti elemek, illetve a fegyverek, ékszerek precíz leképezése jelentette tevékenységük gerincét. Az Okolicsányi-portré esetében sem volt ez másként. Az arc sommásan megformált s egyoldalúan karakterizált: a jólnevelt nemesifjú és társasági ember eszményének szellemében idealizált. Az arc simasága s fehérsége a bécsi udvari portréfestészet Meytens kialakította stílusának visszfénye. A testőregyenruha megfestése viszont pontos és részletgazdag. A kép festője bizonyára egy, a császárvárosban tevékenykedő szerényebb képességű mester. A megfestés időpontját a testőrszolgálat szélső terminusai jelölik ki, így az arckép valamikor az 1760-as évek második felében készülhetett. A testőrportré a Panoshagyatékban található Okolicsányi László arcképpel együtt valószínűleg 410