Arrabona - Múzeumi közlemények 39/1-2. (Győr, 2001)

Tanulmányok - Tóth Imre: A nyugat-magyarországi kérdés alakulása az 1920-as években

ARRABONA 39.2001. TANULMÁNYOK tek jelentős számban továbbra is magyarellenesek, sőt ezek majd mindegyike nagynémet, sőt nemzetiszocialista irányultságú, s mint ilyen faji jellegű propagandát folytat. Rauhoffer új tartományfőnök, hivatalának elfoglalása után azonban kifejezetten magyarbarát magatartást tanúsított. 1925. április 30-án így végre döntés született a tartományi főváros kérdésében is. A három reálisan szóba jöhető település, Kismarton (Eisenstadt) Savanyúkút (Sauerbrunn) és Pinkaföld (Pinkafeld) közül végül az Esterházyak városa került ki győztesen. A központi osztrák kormányzat előtt sem voltak volt napirenden a térséggel kapcsolatos területi problémák. Belpolitikai válságai közepette Bécset sokkal inkább foglalkoztatta Burgenland feldarabolásának a kérdése. A nehéz helyzetben lévő kormány a tartomány Alsó-Ausztria és Stájerország közötti megosztásától a magasra rúgó adminisztrációs költségek csökkenését várta. A feldarabolás terve egyúttal a Sopron megszerzésével kapcsolatos osztrák ambíciók meggyengülését, és a helyzet konszolidációját is jelzi. Az Ausztriától elzárt város és környéke ugyanis fizikailag is kettévágta a tartományt, ezért ott sokáig a déli és északi tartományrész közötti természetes összeköttetés megteremtésének lehetőségét is Sopron átcsatolásában látták. Amikor azonban a két régió különválasztásáról gondolkodtak, egyúttal mintegy a nyugat-magyarországi beszögellés "kiegyenesítésének" szándékáról is lemondtak. Szomszédunkat óvatosságra intette az is, hogy a német külpolitika Burgenland ügyében jelentősen elbizonytalanította osztrák partnerét. A budapesti német követ 1925-ben több ízben hangoztatta, hogy országa az Anschluss esetén visszaadná az elcsatolt nyugati területeket Magyarországnak. A kijelentéseket burkolt figyelmeztetésnek szánták az osztrák politikának, amely ekkorra kényszerűen távolodni látszott az egyesülés gondolatától. A kormánykörök bizonytalanságát, esetenként apatikus magatartását mindenesetre nem osztotta a közvélemény, melynek magyar része még a nagynémet mozgalom megerősödése előtt időszerűnek tartott volna egy újabb népszavazást az elcsatolt területeken. Szerintük a Magyarországhoz való visszacsatolás híveinek folyamatos szaporodása igen jó eredménnyel kecsegtetne egy ilyen referendum esetén. Az ausztrofil irányzat hívei ugyanakkor 1925 decemberében Bécsben tömegtüntetésen követelték, hogy az osztrák kormány vesse fel a Népszövetségben Sopron hovatartozásának kérdését. Bécsieken kívül azonban a Magyarországon rekedt németek is megpróbálkoztak, ha mással nem, legalábbis azzal, hogy hangot adjanak elkeseredettségüknek. 1926 januárjában soproniak küldöttsége kereste fel az osztrák kormányfőt, hogy a város elcsatolását követeljék. A meglehetősen naiv delegáció természetesen visszautasítás389