Arrabona - Múzeumi közlemények 39/1-2. (Győr, 2001)

Tanulmányok - Tóth Imre: A nyugat-magyarországi kérdés alakulása az 1920-as években

ARRABONA39.2001. TANULMÁNYOK ban részesült azzal, hogy a területváltoztatások kérdése a Népszövetségre tartozik. A területváltozások recepciója és az irredentizmus gondolata a határmenti térségben 1921 után Az előzőekben említett "romantikus" próbálkozások, vagy éppen otromba kísérletezgetések nem különösebben befolyásolták a Burgenland és Nyugat-Magyarország körül kialakult, és az évtized közepére meg szilárdult status quo-t, de hangulati tényezőként mégis árnyalják a területi polémiák képét. Ehhez a képhez hozzátartozik, hogy több osztrák lap is igyekezett a magyarok értésére adni a területi követelések kölcsönösségét. E kérdésfelvetések alapjául két mozzanat szolgált: egyik a magyar irredenta propaganda, melyre a "legjobb védekezés a támadás" elve alapján azonnal megérkezett a Magyarországon rekedt német kisebbség ügyét forszírozó replika, a másik a hátországaiktól elszakított magyarországi városok gazdasági bajainak felemlegetése volt. A csonkán maradt, kommunikációs vonalaitól elszakított Kőszeg, Szombathely, Szentgotthárd mellett ezek az argumentumok elsősorban Sopronnal összefüggésben fogalmazódtak meg, s a "das sterbende Ödenburg" és a "die Tote Stadt" (Sopron a haldokló, illetve halott város) fordulatok formájában rendszeresen előkerültek az osztrák publicisztikában. A közúti és vasúti összeköttetés megbénulása a burgenlandi térség gazdasági zavarait is növelte. A helyzet normalizálásának igénye látens, vagy nyílt formában a határ újra szerkesztésének a gondolatát is felvetette. Gyakran kerültek terítékre a történeti utalások is, de ezek elsősorban a burgenlandi területekre vonatkozó jogigény legitimitását voltak hivatottak alátámasztani, a főleg szintén történelmi érvekre hivatkozó magyar területi követelések cáfolataként. A sok évszázados hányattatás után végre részben "hazatért" (heimgekehrt) "német-nyugatmagyarországi" területek teljességére irányuló osztrák törekvések az évtized közepére csillapultak, de meg nem szűntek. Legpregnánsabban a "DFB" juttatta kifejezésre a tartományban a lappangó, Nyugat-Magyarországra vonatkozó igényeket. Állásfoglalásaiban - így az itt idézett 1926. júniusi cikkében is - a fentebb említett mindhárom motívum megtalálható. A magyar historiográfiai érvekre válaszolva kijelenti: "...Ha a Rába túlsó oldalán nem akarják felismerni, hogy német Burgenland egykori babenbergi illetve osztrák tulajdonként — amelyről az alsó-ausztriai rendek soha nem mondtak le - végérvényesen Ausztriához került vissza... akkor a határmódosításban reménykedő fantasztáknak nem szabad csodálkozniuk azon, ha mi alkalomadtán em390