Arrabona - Múzeumi közlemények 39/1-2. (Győr, 2001)

Tanulmányok - Tóth Imre: A nyugat-magyarországi kérdés alakulása az 1920-as években

ARRABONA39.2001. TANULMÁNYOK vádaskodásoktól, osztrák részről elsősorban a magyarok állítólagos manipulációi és csalása miatti tiltakozástól volt hangos. A területi rendezés hivatalos lezárása - a korszak földcsuszamlásszerű változásai közepette természetes módon - nem keltette a véglegesség benyomását az érintettekben. 1922. szeptemberi megszűnéséig, az elszakított területek megtartására 1919-ben alakult Nyugat-Magyarországi Liga folytatott utóvédharcokat a "megszállt vidéken". Célja a hírszerzés és egy újabb felkelés előkészítése volt. Egyik informátora 1922 januárjában az osztrák keresztényszocialisták országos titkárának választási beszédéből idézett: "Mi tudjuk, hogy önök Magyarországhoz húznak, ez természetes is. A békeszerződést végre kellett hajtani, de mi nem akarunk egy ElzászLotharingiát itt keleten. Leszereljük a vörösöket, és Nyugat-Magyarország szabad akaratára bízzuk, hogy döntsön a jövője felett. Ezért kérjük a támogatásukat!" Az elhangzottak természetesen nélkülöztek minden alapot, és csupán a szociáldemokrata ellenzék szavazótáborának átcsábítására tett kísérletként értelmezhetők. Az év nyarán Ausztria gyengeségét, és egy esetleges újabb szláv korridor-próbálkozás esélyét látva, egy "második nyugat-magyarországi felkelés" szerveződött, melyet a Bethlen kormány ugyan időben leállított, de néhány - a határon átnyomuló - felkelőt az osztrák határvadászoknak kellett lefegyverezniük. Az akció hátterében hazai fajvédő csoportok álltak, akik az integrális revízió talaján ekkor és ezután sem mondtak le a térség visszaszerzéséről. 1923 februárjában az ÉME gyűlésén is Nyugat-Magyarország visszafoglalásáról szónokoltak. Tasnády Kovács szerint nemsokára a "tettek mezejére is lépnek" és életre-halálra menő harcot fognak vívni a területért. Az "Ébredők" parázs gyűléséről osztrák lapok nem kevésbé heves hangnemben számoltak be A Der Freie Burgenländer (későbbiekben DFB) című újság - szintén februárban - hisztérikus hangnemben kelt ki azzal kapcsolatban, hogy Sopronban diadalívet kívánnak állítani a "magyar csalás kőbe vésésére". A lap újságírója kifogásolta, hogy az emlékművön németeket is meg akarnak örökíteni. Az eldurvult hangnemre jellemző, hogy a cikk azt javasolta: "... ha németre van szükségük (t.i.: a tervezett diadalkapun) állítsák, vagy akasszák oda Thurner polgármestert." A területváltozások átmenetisége mind a magyar, mind az osztrák határszélen szóbeszéd tárgyát képezte. A források tanúbizonysága szerint az ausztrofil eszmék ebben az időben erőteljes pángermán gondolatokkal keveredtek. Erre utal a Burgenland zászlajával és címerével kapcsolatos 1922. június 20-i döntés is, mely a piros és arany színt, illetve fekete sast választott az új tartomány számára. Bár a sassal összefüggő hivatalos indoklás úgy szólt, hogy azt az egykori németújvári grófok címeréből emelték át, a némettel rokon szimbolika mögöttes tartalma nehezen volt 387