Arrabona - Múzeumi közlemények 39/1-2. (Győr, 2001)

Tanulmányok - Kücsán József: A soproni belváros adófizetői 1810-ben

ARRABQNA39.2001. TANULMÁNYOK helyiségeket tartalmazták. Az udvari szárnyakban hol több, hol kevesebb, az iméntinél jóval szerényebb alapterületű és felszereltségű önálló lakrész volt azonosítható, s ezek száma általában meghaladta azt a mennyiséget, melyet még a birtokos kiszolgálásához szükséges cselédség elhelyezésére szükségesnek vélhetünk. A publikált 19. századi források is ezt igazolják, például az 1848. évi népösszeírás adatai szerint a soproni belváros 114 házában 482 önálló lakás találtatott, bennük 2.230 lakóval. E szerint durva bontásban - egy házra 4,2 lakás és 19,6 lakos jut, ami lakásonként 4,6 fő jelenlétét feltételezi. Részletezőbben vizsgálva, a 114 ház közül 32 épületben volt 1 vagy 2 lakás, 56 épületben 3-5 lakás, 19 épületben 6-10 lakás, 5 épületben 10-nél is több lakás (2 ház adatai ismeretlenek). A népesség megoszlása szerint 8 házban lakott 1-5 fő, 25 házban 6-10 fő, 64 házban 11-30 fő, 8 házban 31-50 fő, 7 házban 50-nél is több fő (ismeretlen 2 épület). Tovább árnyalja a képet, hogy Thirring Gusztáv alapvető munkájának segítségével a házak tulaj-donosait is azonosítani tudjuk a 18. század második harmadától a második világháborúig. Ha a fentieknél is részletezőbb adatokat kívánunk kapni s kíváncsiak vagyunk rá, hogy a feltehetőleg módos háztulajdonosok mellett még kik lakták Sopron belvárosát, további forrásokhoz kell fordulnunk. A legtöbbet a gazdasági jellegű, zömmel adóztatási céllal felvett jegyzékektől hagyatéki leltárak, telekkönyvek, ill. vagyonleírások, továbbá a tizedjegyzékek - remélhetünk, ezek a polgárkönyveknél és a felekezeti anyakönyveknél is több, személyről szóló információt tartalmaznak. A címben megjelölt időpontra, 1810-re, több okból esett a választásunk. Egyrészt az adott évből részletes, pincénként és dézsmát adónként felvett tizedjegyzékünk van , másrészt a városi vagyonkönyvek sorozatából rendelkezésünkre áll a megfelelő kötet. Fontos szempont volt, hogy Thirring G. idézett, házakat és tulajdonosaikat közzétevő kötetében is az egyik feldolgozott kötet ez volt. így a két kéziratos forrást nagy biztonsággal tudtuk összevetni, a hiányos vagy nem biztos olvasatú vezetékneveket egyértelműsíteni, és - ahol lehetséges volt - a Házi-féle polgárjegyzékkel azonosítani

7 Arról sem feledkezhetünk meg, hogy a vizsgált év két esztendővel volt a város jórészét elpusztító nagy tűzvész, egy esztendővel pedig a francia megszállás után, amikor még javában tartott a pénzromlás gazdaságromboló hatása. Kritikus év tehát a város történetében és a sok csapás által sújtott lakosság életében! A vizsgált adókönyv a belváros lakóinak adóköteles javait és adóztatott foglalkozását felsoroló részében 299 bejegyzést találunk az utcák és házak egymásutánjában felvett sorban. A bejegyzések nem mindegyikéhez tartozik adókivetés, bizonyos ingatlanokat nem adóztattak, pl. a két belvárosi gárdistalakot (Előkapu 6., Hátsókapu 1.), a városi színházat 366