Arrabona - Múzeumi közlemények 39/1-2. (Győr, 2001)

Tanulmányok - Kücsán József: A soproni belváros adófizetői 1810-ben

ARRABONA39.2001. TANULMÁNYOK KÜCSÁN JÓZSEF: A soproni belváros adófizetői 1810-ben Sopron történeti belvárosáról - a 18. században még megbontatlan várfallal és feltöltött vizesárokkal védett és elkülönített városmagról tudjuk, hogy a benne álló házak száma 1798-ra elérte a maximumot. Az akkor összeírt 121 épülettel a belváros betelt, több szabad építőtelek nem állt rendelkezésre. Zömmel ez, a 18-19. század fordulójára kialakult településszerkezet és városkép maradt ránk napjainkig -, leszámítva természetesen néhány 19. század végi bontást és átépítést (Városháza, Lenekátjáró, stb.), illetve a második világháborúban elpusztult házak helyére illesztett, jól-rosszul sikerült foghíjbeépítést. Az elmúlt évtizedek folyamatos - bár hullámzó intenzitású - helyreállítási és restaurálási munkáinak köszönhetően a belváros legtöbb műemléképülete megújult, az ország egyik legszebb történeti városrészévé vált. A mintaszerűen rekonstruált - zömmel barokk - homlokzatok a turisták és a városukra újra és újra rácsodálkozó soproniak számára is azt sugallják, hogy a letűnt idők elmúlt gazdagsága jelent meg ismét a belváros utcáin. Tovább erősíti e vélekedést, hogy számos épületet nem utca és házszám, hanem valamely jeles birtokos család nevén nevezve ismerünk: Fabricius-ház, Storno-ház, Eggenberg-ház, sőt néhányhoz még a magasabb minőséget jelentő Esterházy-palota, Zichy-Meskó-palota, Erdődy-palota „jelzőt" is hozzátesszük. E családokról, a város történetében legalább középiskolai szinten tájékozott helybéliek tudják, hogy milyen fontos gazdasági és társadalmi szerepet játszottak Sopron újkori történetében, a nagy történelmi családok nevei pedig magukért beszélnek. Ezek alapján jogosnak tűnhet a feltételezés, miszerint a belvárost nagynevű, ráadásul gazdag emberek lakták generációkon keresztül, a barokk homlokzatok mögötti fényűző lakásokban nagypolgári, főúri élet zajlott. Az épületekben végzett feltárások kétséget kizáróan megmutatták, hogy volt erre is számos példa, elsősorban az épületek térre vagy utcára néző, első emeleti, nagy alapterületű lakrészei voltak ilyenek -bizonyítják ezt a nagyközönség által is látogatható Templom utcai, Fő téri, Új utcai múzeum- és középületek helyiségei, illetve a történeti, művészettörténeti kutatások. Ám a vizsgálatok azt is kétséget kizáróan igazolták, hogy e házak nem csak egy-egy - az adott kor szintjén luxus igényeket kielégítő - nagy alapterületű lakást és az azt kiszolgáló gazdasági és személyzeti 365