Arrabona - Múzeumi közlemények 39/1-2. (Győr, 2001)

Tanulmányok - Horváth József: Lébényi plébánosok hagyatékai a 18–19. század fordulóján

ARRABONA39.2001. TANULMÁNYOK bemutatására, mit tudunk meg az elhalt személyről akkor, ha csupán végrendelete maradt az utókorra. Visi Ferenc végrendeletét "In Nomine Patris, et Filii, et Spiritus Sancti"val kezdi, majd egy rövid mondattal arra utal, hogy beteges testtel, de ép elmével készíti az alább következő testamentumot. Ezt követően 12 számozott, majd további három számozatlan tételben teszi meg rendeléseit, mindenekelőtt természetesen lelkéről és testéről szólva: az előbbit egyszerű szavakkal ajánlja Alkotójának és Megváltójának kezébe, míg porból formált és a földbe visszatérő testét nem nagy pompával, de mégis rangjához illő módon rendeli eltemettetni. Hogy ez pontosabban mit jelent, azt nem tudjuk meg a testamentumból; egy konkrét rendelését idézhetem csupán: minden, a temetése alkalmából szentmise mondásával közreműködő papnak 2-2 forintot hagy, míg a jelen lévő, de ott szentmisét nem mondó papoknak l-l forintot. Itt talán arra a 18. századi győri polgárok körében is előforduló szokásra gondolhatunk, hogy a temetéskor a főoltárnál mondott requiem alatt a mellékoltároknál 6 vagy 12 csendes "kismisét" mondattak lelkük üdvéért (HORVÁTH 1994. 208. o.); hogy a testáló a misét nem mondókra is gondolt, az utalhat arra is, hogy nagyobb számban számított oltártestvéreinek jelenlétére. Visi Ferenc további rendelései - miként az ekkortájt testáló egyházi és világi személyek döntő többségéé - két csoportba sorolhatók: kegyes hagyományokra, ill. a rokonok és más személyek javára tett intézkedésekre. Ő az utóbbiakkal kezdi: hagy egy - valószínűleg rokon kiskorú személy, Bardossi Anna javára 600 forintot, mely egyelőre a Győri Árvapénztárba kerüljön, míg a nevezett fel nem nő; házvezetőnője, Schmikli Marianna javára 500 forintot testál annak hűséges szolgálatáért; egy Terézia nevű személynek 200 forintot rendel, mely egyelőre házvezetőnője kezébe adassék - talán egy kiskorú szolgálóról lehet szó?; Hethéssi Katalinnak 100 forintot hagy - róla sem derül ki, hogy rokon-e vagy esetleg szolgáló; végül a házvezetőnőnek néhány vagyontárgyat is enged választani: 1 asztalt, 6 széket, 6 kisebb és 4 nagyobb asztalterítőt, valamint a konyhai eszközök közül tetszése szerint. A kegyes hagyományok sorában a lébényi egyház áll az első helyen: 150 forintot rendel ide, hogy abból egy tisztességes misemondó ruhát (casula) és egy palástot (pluviale) csináltassanak. A lébényi házi szegényekre is gondol, 20 forintot szánván nekik. De nem feledkezik meg előző szolgálati helyéről sem: a mecséri templom számára is szeretne egy-egy miseruhát ill. palástot készíttetni, melyre együtt 100 forintot ad, míg a mecséri szegények javára harmincat. Itt az arányokra érdemes figyelnünk: a rangosabb lébényi templomnak díszesebb miseruhát szán, mint a kisebb mecsérinek; ez utóbbi helyen viszont a szegényeknek juttat 338