Arrabona - Múzeumi közlemények 39/1-2. (Győr, 2001)

Tanulmányok - Ács Anna: A bezenyei és kimlei horvátok népviselete

ARRABONA39.2001. TANULMÁNYOK ÁCS ANNA: A bezenyei és kimlei horvátok népviselete A Mosón megyében élő három etnikum közül a horvátság őrizte meg legtovább népi kultúrája specifikus elemeit, a környéken egyedülálló, a magyar és német hagyományos viselettel csak néhány részletében rokonítható népviseletét. Az emlékezet által még gyűjthető, leírásokkal és fotókkal dokumentálható, a XIX. században feltehetőleg még egységes horvát viselet kialakulásának pontos idejét nem ismerjük. Korai, XVI-XVIII. századi forrásaink nem szólnak a horvátok öltözködéséről. Az első, általunk ismert leírás 1896-ból származik. Ivánfi Ede, Mosón vármegye monográfusa Bezenye történetének ismertetésekor a helyi viseletet mint különlegességet, megőrzött régiséget jellemezte: "...érdekes még a horvát népviselet. A férfiak régente kék posztó és sujtásos zsinórzatú magyar nadrágot viseltek, s zsinóros ólom illetőleg ezüst gombos kék zekét. Most ez mind egyszerűbb. A legények csizmái kék selyem bojttal ellátván, e prusztlikjuk virágos zöldselyemből készült hátul kereszt sávokkal s patyolat gyolcsinggel, télen zeke s főkép ha katonának beváltak kis pörge kalapjukról sokáig dús számú selyem szalagok mindenféle színben lógnak le. Ezekkel némelyek szerint katonának be nem vált legény társai ajándékozzák meg. Az öregek zöld bársony rókaprémes föveggel láthatók. A nők főleg ha vasárnap templomba mennek, duzzadó nehéz selyem egyszínű szoknyát hordanak, mely alul más világos színű selyem szegéllyel van ellátva. Prusztlikjuk kisebb és még gazdagabb, nem ritkán virágos arany és ezüst kelméből elöl ezüst kapcsokkal, gombokkal ellátva és szalagokkal összetartva. Mellüket és karjuk felső részét hímzett vakító fejérségű fodros gyolcsing fedi széles gallérral. Az asszonyok rövid felöltönyt viselnek s fejük sötét kendővel bekötve. Különben szép termetű és arczu népség!" Ivánfi említést sem tett a többi horvát falu népviseletéről. Ebből arra következtethetünk, hogy a XIX. század végén már csak Bezenyén maradt fenn a korábbihoz képest módosult formában a tradicionális viselet. A két világháború közötti években Szüts Ferenc, a Mosonvármegyei Múzeumegyesület titkára kéziratos feljegyzésében megerősítette illetve néhány vonatkozásában pontosította, kiegészítette Ivánfi leírását. A férfiak magyar nadrágtípusát csizmanadrágként határozta meg, a télen hor271