Arrabona - Múzeumi közlemények 39/1-2. (Győr, 2001)

Tanulmányok - Ács Anna: A bezenyei és kimlei horvátok népviselete

ARRABONA39.2001. TANULMÁNYOK dott zeke "dokány" terminológiával szerepel nála, az asszonyok gyolcsingét "repke" névvel szerepeltette és megjegyezte, hogy annak ujjai rövidek és buggyosak. Gálosi Soma 1923-ban így írt a horvát viseletről: "Megőrizték népviseletüket, különösen az asszonyok, kik bekötött sonkaujju derekat, az ezerráncú, a derékon kidudorodó tekercsről lecsüngő szoknyát viselik és a fejkendő kötésének módjával tudják kivoltukat elárulni. A férfiak fiatalja már inkább városi divat szerint jár. Ünneplőre azonban előveszi a rövid janklit, fekete bőrnadrágot és felköti a fehér nyakmáslit. Püspökfogadtatás, főispáni installáció vagy más deputációs, bandériumos alkalmakra meg előkerül a sublódból a sötétkék, prémszegélyes posztósapka, gombos, zsinóros dolmány." Haller János 1941-ben még ekként fogalmazhatott: "A horvát lakosság ősi népviselete - ha nem is teljesen változatlanul - ma is megvan." Majd, Gálosi leírását alapul véve a következőképpen foglalta össze a főbb vonásokat: "Ruházatuk is eredeti, jellegzetes volt. A férfiak ünneplője rövid kabát, fekete bőrnadrág, keskeny fehér, kis csokorra kötött szalagos nyakkendő. Az asszonyok viselete: bekötött, sonkaujjú derék; százráncú, a derékon kidudorodó tekercsről lelógó szoknya és különlegesen megkötött fejkendő. A legények hímvarrásos ingéről, színes mellényéről a zöld szín sohasem hiányzik. A leányok ruhája is tarka. Ezt a viseletet azonban ma már csak nagyobb ünnepeken hordják." Haller újabb adalékokkal is gazdagította a horvát viseletről való ismereteinket (a nyakkendő csokorra kötése, a legények himvarrásos inge, a zöld szín dominanciája). A leírások, a fennmaradt fényképek és a bezenyei, valamint horvátkimlei idős emberek emlékezete alapján talán kétségek nélkül állíthatjuk, hogy a Mosón megyei horvátok általunk rekonstruálható viselete helyben alakult ki, semmiképpen nem tartozik az óhazájukból magukkal hozott népi kultúra részek közé. A volt jugoszláviai horvát népviseleteket Marijana Gusic és Jelka Radaus Ribaric elemezték. Azok a XIX. században váltak tájilag jellegzetessé. Az általános alapanyagokon és szabásmódokon túl egyéb párhuzamot nem mutatnak a Mosón megyei horvát viselettel , amely az európai és országos folyamatnak megfelelően az 1800-as évek első felében vagy közepetájt telítődhetett a csak horvát etnikumot jellemző elemekkel. E viselet virágzása, amely a polgáriasabb öltözeti darabok, kiegészítők horvát ízlés szerinti beépítését is jelentette, a XIX. század második felére tehető. Ekkor még viszonylag egységes lehetett öltözködési kultúrájuk, különösen az ünnepi viselet tekintetében, bár lélekszámuk stagnált illetve csökkent Mosón megyében. A megye északi és keleti részén nem egy tömbben élő horvát népcsoportban ez272