Arrabona - Múzeumi közlemények 39/1-2. (Győr, 2001)

Tanulmányok - Aszt Ágnes: Előzetes beszámoló a Mosonszentmiklós-Gyepföldek dűlő területén végzett régészeti kutatásokról

ARRABONA39.2001. TANULMÁNYOK leletnek számít. Sarkantyútöredék került elő bizonytalan lelőkörülmények között (gépi földgyalulás közben) Kajárpéc-Pokolfadombon, illetve az I. házból Bohata I. (Ógyalla-Páldomb) lelőhelyen, Szlovákiában. Ez utóbbi azért is érdekes, mert innen ismert közvetlen ne. párhuzama is a sarkantyútarajunknak. Az ívelt szárakhoz kapcsolódó rövid, lehajló nyakon forgó tarajos (=csillagos, kerekes) sarkantyúk használata a XIII. század első felétől terjed el. Csak részleteiben tudtuk kibontani az 1. és 15. jelzetű házakat. Ezek a terület K-i szélén benyúltak a markolók által kialakított meddőkbe, így a rábontás a munkaerőhiányból fakadóan lehetetlen volt. Az 1. jelzetű házat két árokrészlet is vágta, valamint egy gödör, továbbá D-i felébe beleástak egy vermet. Mindezek alapján korainak tarthatjuk, egyetlen lelete mondana ellent ennek a meghatározásnak egy grafitos soványítású osztrák import tál peremtöredéke, ám az országban általában a XIV. században feltűnő osztrák importkerámia a Kisalföldön lényegesen korábban megjelenik. Az osztrák importtárgyak hatása helyi készítményeken is érződik, az ún. bécsi fazekak peremdíszítését idézi a 317. objektumból, egy 160x215 cm alapú, -82 cm mély lekerekített téglalap alapú verem betöltéséből előkerült szabálytalan bekarcolt kereszt alakú bélyeg, egy egyenetlenül kiégetett, durva szemcsés homokkal és kaviccsal soványított fazék megvastagított, kihajló peremén. (III. tábla) A 15. jelzetű ház érdekessége a betöltésben talált lókoponya volt. Mivel a koponya a későbbi feltöltődés és az épület omladéka közötti határon feküdt, feltételezhetjük, hogy egykor a ház tetején állt. A kiaggatott lókoponya a szemmelverés és az állati betegségek elhárítására használt a népi hiedelem szerint. A lókoponya kiaggatásának szokása térben is, időben is rendkívül elterjedt. Bartha E. római, avar, szláv példákat ismertet, Bökönyi S. recens türkmén példákat mutat be, és megállapítja, hogy különböző fajtájú, nemű, korú lovak koponyái egyaránt felhasználhatók voltak a célra és az is esetleges megoldásoktól függött, hogy természetes nyílásokon (foramen, orrlik) vagy átfúrt lyukakon keresztül tűzték fel. A falu lakóitól a lókultusz egyébként sem állhatott távol, erre utal a 20. objektumon belül külön jelzetet kapott 18. számú gödörben talált lókoponya, ami két marhalábszáron feküdt. A maradványok mellett néhány korai bronzkori kerámiaszilánktól eltekintve nem volt kísérőlelet. (8. kép) Az ásatás során feltűnő számba kerültek elő teljes állatvázak. E téren kiemelendő a 20. jelzetű gödörkomplexum, amelynek K-i oldalán a fentebb már említett ló illetve marha maradványait találtuk meg, Ny-i oldalán pedig egy baloldalára fektetett kutya vázát. Korát szintén csak az határozza meg, hogy leletnélküli gödre része a 20. obj. jelzetű gödörkomplexumnak, amelyből tömegesen kerültek elő Árpád-kori leletek, a jelleg220