Arrabona - Múzeumi közlemények 39/1-2. (Győr, 2001)

Tanulmányok - Aszt Ágnes: Előzetes beszámoló a Mosonszentmiklós-Gyepföldek dűlő területén végzett régészeti kutatásokról

ARRABONA 39. 2001. TANULMÁNYOK Az Árpád-kori település szerkezetének meghatározó elemét az É-D-i futású árkok (627., 41., 513. objektumok) jelentették, amelyeknek összetartozását a párhuzamosságuk, az azonos kiképzésük (keskeny, U-metszetű), közel azonos szélességük (70,57,60 cm), azonos betöltésük (laza, kevert, szürkés agyag) igazolja. (6-7. kép) Eltérő szerkezetű, méretű, de azonos irányú ezekkel a 2. objektum, egy szélesebb, sekély, 3 cölöppel tagolt árok (240x130 cm). Bár egy időben unikálisnak tekintette a kutatás a kisalföldi korai magyar falvakban az árkokat, mára egyre több példa igazolja, hogy ilyenekkel számolnunk kell. Amennyiben az említett árkok a település tájolását is meghatározzák (ennek igazolására nagyobb felületű, teljesebb feltárásra lenne szükségünk a gépektől bolygatatlan területen), akkor egy éghajlati-időjárási változást is igazolhatunk (hiszen ezek pontosan merőlegesek a bronzkori árkokra), amely az addig uralkodó szélirány megváltozásával járt. Egyéb forrásokból már jól ismert, hogy a XIII. században a kis éghajlati optimum után Európa időjárása szárazabb, hidegebb lett. Az árkok szerepével Méri István foglalkozott részletesen, az ő bemutatott példáiból árkaink leginkább a vízelvezető, vízgyűjtő funkciójú árkokkal feleltethetők meg, de nem kizárt más, belső falu (vagy telek?)-osztó szerepük sem. Ásatásunkon 6 Árpád-kori lakóházat tártunk fel. A házak relatív és abszolút kronológiai meghatározása a nagymértékű pusztítás miatt erősen problematikus. Koraiak és egykorúak lehetnek a feltárt terület Ny-i részén megfigyelt 405., 362. jelzetű, lekerekített szabálytalan négyzet alapú, ÉK-i sarkukban tapasztott agyagkemencés, nyeregtetős házak, amelyeknek betöltéséből több bográcstöredék is előkerült. A 405. jelzetű ház 390x366 cm alapú, bontási mélysége -24 cm, a 362. jelzetű ház alapterülete valamivel kisebb, 334x316 cm, mélysége -21 cm. A település életének közepén állhatott, az Árpád-kor második felében az 57. és 248. jelzetű ház. A 248. ház bolygatottságának mértékét jelzi, hogy legnagyobb mélysége 10 (!) cm volt. A ház É-i és D-i oldalán 2-2 cölöplyukat tártunk fel, egy cölöplyuk állt a Ny-i oldal felezőjén is, és vélhetőleg lehetett a K-i oldalon is, ezt azonban nem tudtuk minden kétséget kizáróan megállapítani. A ház D-i oldalán, kb. 1/3-ad területet lezárva karólyuksort találtunk, a belső térosztás bizonyítékát. A ház tapasztott, kemény agyagpadlóján egy ezüstpénz negyedét találtuk, kopottsága azonban nem tette lehetővé meghatározását. Vélhetőleg a gépi pusztítás nyomán semmisült meg a tüzelőberendezés. Az 57. jelzetű ház szerencsésebb körülmények között maradt meg, ám kemencéjének csak roncsait sikerült rögzíteni. Ez a ház téglalap alakú, tengelye ÉNy-DK-i vonalra illeszkedik. Betöltéséből gazdag XIII/

XIV. századi leletanyag került elő, amiből kiemelnénk a vas sarkantyútarajt. Ez ebből az időszakból ritka, ám nem unikális falusi 219