Arrabona - Múzeumi közlemények 39/1-2. (Győr, 2001)
Tanulmányok - Bóna István: Befejező ásatás a bezenyei langobard temetőben (1964)
ARRABONA39.2001. TANULMÁNYOK temetőtömbön kívüli temetkezés volt, s legfeljebb a temető és temetődomb északkeleti peremére utalhat. A temetőben szembetűnő a sírok laza elhelyezkedése, a sírgödröket jelenleg egymástól elválasztó jelentős távolság, ez az egyenletes laza szerkezet egy hosszabb időre berendezkedett (temető nyitó) nagyobb közösségre utal, amely azonban hirtelen félbehagyta temetője használatát. Bezenyén a temetkezések száma 90 körüli lehetett, ez a sírszám a Duna nyugat-keleti szakaszának korán megnyitott nagy langobard temetőire, Maria Ponsee-ra, Schwechat-ra, Szentendrére jellemző (erről összefoglalóan Bóna 1993, 130, 155). A sírok "szakszerű" kirablására a temető felhagyásakor kerülhetett sor. Kiváló példa rá a langobard exodus idejére utaló, félreráncigált 69. női váz. Az általános sírrablás kitűnő példáit és eseteit mutatják az egyetlen kivétellel (72. sír) kirabolt, szétdobált, csonka csontváz maradványok. A legdrasztikusabb megoldás a koporsóból mindenestől kiemelt halott (68. sír). Amiképpen az utóbbit, úgy a hiányzó csontokat is nyilván a sírrablók dobták ki, hogy fenn szabadon és kényelmesen kiszedegethessék közülük az értékeket, Bezenyén a folyamatosan omló kavicstalajban néha nekünk sem volt más lehetőségünk. A vízáteresztő kavicsréteg (különösen második, "rabló" megbolygatása-fellazítása után) a levegőt kapott csontokat megemészti, ezt már Sőtér jól megfigyelte, ekkor mállottak szét a csont- és vastárgyak is. Legalább 3-4 sírban előkerültek a langobardokra jellemző, fatörzsből kivájt, teknőszerú fakoporsók maradványai, nyomai. Meglepő volt egy fiatal férfi csákánnyal kibontott múmia-szerű csontváza (9. kép), amely felszedéskor valósággal elpárolgott. Az ásatás során megfigyelt sírokból legalább nyolcban volt valamiféle lelet s ez messze felülmúlja Sőtér átlagát. Magyarázata: Sőtér és Oshegyi napi 18-25 sírós "teljesítménye" mellett a kevéssé szembetűnő leletek, rozsdás vasak könnyen a földben, pontosabban: a kavicsok közt maradhattak. A leletekről Az utolsó tíz bezenyei sírban néhány olyan lelet volt, amely nem csak helyi, de pannóniai viszonylatban is egyedinek vagy érdekességnek számít. S-fibulák A bezenyei új példányok egyedi változatok illetve készítmények, tehát mindkettő "bezenyei" típus. A 69. sír fibulapárja (II. t. 3) a látszólag gyakori S-fibulák közé tartozik, rokonai Türingiában, Szászországban, Csehországban és Dél-Németországban egyaránt megtalálhatók, még a dunántúli Aparhantról is ismert közöletlen változata. Azonnal megcsap195