Arrabona - Múzeumi közlemények 39/1-2. (Győr, 2001)

Tanulmányok - Bóna István: Befejező ásatás a bezenyei langobard temetőben (1964)

ARRABONA39.2001. TANULMÁNYOK pan viszont a számuk, ha elválasztjuk egymástól a zárt, görbe csőrű és a nyitott szájú, tátott csőrű madárfejeket; a bezenyei a jóval ritkább tátott csőrűek közé tartozik. Ezek sorában rokonai a stößeni 68. sír (Schmidt 1970, Taf.27, le), a záluzi 11. és 34. sír (Svoboda 1965,159, 90. t. 7; 99. t. 8), a singeni 51. sír (Garscha 1970, 255, Taf. 85, 2a) valamint az altenerdingi 1148. sír (Sage 1984, 281, Taf. 138, 17-18=Taf. 194, 10-11) fibulái, dunavidéki langobard temetőből pedig Kranj/Krainburg ismeretlen számú sírjának fibulája (Riegl 1908, 233-234, Taf. 111,5 = Stare 1980, 120. t. 5). Csakhogy valamennyi felsorolt darab egymással rokon balranéző típus, egyedül a bezenyei jobbranéző. Emez nem lehet az imént felsorolt rokonok negatív lenyomatából öntött másolat sem, mivel a madár nyakát, pontosabban a két madárnyak találkozását díszítő létra- vagy lépcsőszerű ornamens egyedül a bezenyei fibula rácsdíszítését választja két különkülön komponált részre, s csak a bezenyei S-fibulákon csatlakoznak a ferdén megnyúlt lécek a kerek piros üvegszemek rekeszeihez. S-fibuláinak feltehetőleg a Cseh Medencében kialakult langobard ékszertípus egyedi, késői pannóniai változatai, - itáliai továbbfejlődésük ennek ellenére eddig nem ismert. A 73. sír erősen aranyozott felületű S-fibulája díszítésmódjának nincs közvetlen rokona, a kis bezenyei kettősmadár egész felületét a Germán I. stílusba tartozó szalagfonat díszíti. Ugyanilyen I. stílusú szalagfonat részletek jellemzők a késő pannóniai (Pannon B) típusú S-fibulákra (Bóna 1966, 156, Bóna 1976, 57, 66, valamint a 47. kép középső fibulái) s nem véletlenül korai itáliai változataikra is (Fuchs-Werner 1950, Taf. 33, B. 28-29. stb.). A8.fibulapárról 80 évig reménytelen volt, hogy valaha is négyzetméternyi pontossággal kiderül a híres rúnás-fibulák lelőhelye és környezete. 1964. évi tevékenységünk nyomán a bezenyei temető keleti harmadából 25 sír helyzete vált ismertté, a délkeleti sarokban legfeljebb 6-8 temetkezést pusztíthatott el a kavicsbányászat. Minden jel szerint a temető késői harmadáról van itt szó, a VI. század közepe után terjednek el a hosszú, szélespengéjű kardok (3. sír), az 550-568. közti évekre utal a germán I. stílusú állatpárokkal díszített gombkoszorús ezüst fibulapár (8. sír), amelynek rokonai a pannóniai langobard temetőkben kivétel nélkül exodus-kori temetőszéli temetkezésekből származnak (Gyönk 1. sír, Kajdacs 2. sír, Tamási 6. sír, Bóna 1990, 44, I. 29, 50, I. 35), ugyanilyenek EszakItáliában a legkorábbi langobard temetkezésekkel kerültek sírba (Cividale-Cella fibulapárjai, Tagliaferri 1990, 429-431, X. 90 és X. 91), Romans 196