Arrabona - Múzeumi közlemények 38/1-2. (Győr, 2000)

Tanulmányok: - Tomka Péter: Régészeti kommentár a Lébény-Kaszásdomb 10–11. századi temető 44. sírjának trepanált koponyájához

TANULMÁNYOK ARRABONA 38. 2000. vidéke (7-11. sz.), ÉK-Kaukázus és a Kaukázus É-i előtere (9-14. sz.), valamint az E-Bulgária (7-12. sz.) területéről előkerült hasonló jellegű trepanációk... az eljárás az egész magyar településterületen előfordul, változó, valószínűleg a kutatás intenzitásától függő gyakorisággal..." (Grynaeus 1994, 690). A régészet által felvetett kérdésekre sorra válaszolt: a jelenség kora (9-12. sz.), típusa és száma (151 - 58), elterjedése (az egész magyar település területen) (ezzel - közvetve - etnikai interpretációt is sugall), előzményei és párhuzamai (egykor bulgárok lakta kelet-európai területek). A jelenség magyarázatát illetően a "gyógyító gyakorlat", "tudatos sebészi beavatkozás" mellett szavaz, míg a fennmaradó 42 % és a jelképes trepanációk indikációja recens analógiák alapján talán fejfájás lehetett - ezért a sámánná válással (Pais 1914, 414-417) és a lélekvesztés feltételezett hiedelmével (Dienes 1979,81-90) szerinte nem hozható összefüggésbe. A lexikon-szócikk kényszerűen tömör fogalmazásban utal a trepanáció gyakorlata és a kereszténység összeférhetetlenségére is. A korrekt szócikk tartalmazza az alapvető bibliogáfiát (a fentieken kívül Anda 1951, Nemeskéri-Éry-Kralovánszky 1960, Nemeskéri et al. 1965, Bartucz 1966), de nem tartalmazza még saját, kitűnő munkáját (Grynaeus 1996). Ez utóbbiban nemcsak kifejti részletesen a szócikkben öszefoglalt állításokat, de felhívja a figyelmet arra is, hogy a koponyalékelés körüli viták nem értek még véget, a vélemények nemcsak eltérnek egymástól, hanem néha ütköznek is - szinte az összes kérdésben. Rámutat arra is, hogy - legnagyobb sajnálatunkra - hiányzik egy új, régészeti szempontú monografikus feldolgozás - ellenőrizhető keltezéssel, a szociális helyzet elemzésével. Ezt a hiányt itt nem pótolhatjuk, legfeljebb állást foglalhatunk a felvetődő kérdésekben. Esetünknek megfelelően elsősorban a tényleges trepanációra koncentrálunk, elismerve, hogy több érv szól a kétféle eredménnyel járó gyakorlat összekapcsolása mellett, mint ellene (Grynaeus 1996, 72 - az érveket megtoldhatjuk azokkal az esetekkel, amelyekben szinte lehetetlen eldönteni, hogy túl jól sikerült, perforálódott jelképes lékeléssel vagy igen kis területre kiterjedő valódi trepanációval van-e dolgunk, pl. BudapestKőbánya avagy Zsitvabesenyő, 11. sír). Kiindulásul a Grynaeus által közölt, a maga nemében első, az összes Kárpát-medencei 7-13. századi előfordulást összegező, több kutató egymástól eltérő listáját egyesítő és kiegészítő táblázata szolgált (Grynaeus 1996,86-89, IX. táblázat). Feltűnt ugyanis, hogy a táblázat nagyvonalú kormeghatározást tartalmaz (avar kor, 10. század, Árpád-kor bontásban, a második hasábban itt-ott pontosabb vagy éppen kérdőjeles datálással), a szakirodalom hasábjában azonban - egy-két kivételtől eltekintve 67