Arrabona - Múzeumi közlemények 38/1-2. (Győr, 2000)
Tanulmányok: - Tomka Péter: Régészeti kommentár a Lébény-Kaszásdomb 10–11. századi temető 44. sírjának trepanált koponyájához
TANULMÁNYOK ARRABQNA 38- 2 QQ Q. o négyzet metszetű huzalkarperecet és a többségben lévő zárt karikagyűrűket. A "honfoglaláskori" (10-11. századi, a templom körüli temetőket megelőző) köznépi temetők léte nem vitás és ma már egyre több, vitathatatlanul 10. századi példát ismerünk. Továbbra is gondot okoz azonban az egyszerű, sokáig használt (karika) ékszertípusok keltezése. Annyit általános tendenciaként máris tudunk, hogy az ország területén nem kötelezően egyszerre lépnek fel és tűnnek el, szinte annyi variációt alkotnak, ahány temetőt ismerünk - többnyire a viselet változása a Dunántúlon (vagy inkább az ország Ny-i felében, ahová természetesen a fejedelmi-királyi központok is értendők) előbb kezdődött és fejeződött be, mint a keleti részeken. A jelenség szemet szúrt már az S-végű hajkarikák elterjedésének vizsgálatakor, magam legutóbb a millecentenáris kiállításról írott recenzió megfogalmazásakor hívtam fel a figyelmet a "Dunántúljelenségre". Hozzátehetjük még: úgy a 10. század második felére mint a 11. századra keltezett egyszerű ékszerformák formai előzményei a késői avar korban illetve a 9. században lépnek fel, nincs okunk feltételezni ezek újra és újra feltalálását (a problémával mindazok szembe találják magukat, akik komolyan veszik azt, hogy egyrészt a magyar honfoglalás nem légüres térbe való benyomulást, lakatlan terület megszállását jelentette, másrészt azt, hogy a honfoglalás kori magyarságnak nemcsak vitéz lovas középrétege, hanem köznépe is volt) (Bóna 1986,576, jegyzetek). Mindezeket mérlegelve úgy véljük, hogy a temetőt a 10. század folyamán nyitották, használata alig nyúlik bele all. századba (a legkésőbbi leletek közé tartozhat a temető területéről származó egyetlen pénz, a Lancea Regis típusú dénár). A 44. sírt - a temetőben elfoglalt helye alapján (a "korai" jellegeket viselő csoportban, a temető tömbjének centrumában), a fonást utánzó öntött karikagyűrű ellenére, a 10. századra, az évszázad utolsó harmadára datáljuk. A trepanáció kérdése a régészeti szakirodalomban Grynaeus Tamás szavai szerint "a késő avar kor után ugrásszerűen megnőtt a Kárpát-medencében a jelképes és valódi trepanációk száma: a 9-12. sz.-i ásatási anyagból eddig 151 jelképes és 58 valódi trepanáció eset ismeretes. A kereszténység első évszázadaiban számuk rohamosan csökkent (az enyhébb, jelképes beavatkozás szűnt meg előbb), annak ellenére, hogy a valódi trepanációk kb. 58 %-a fejsérülés következményét volt hivatva elhárítani, és háborús v. békeidőbeli fejsérülések később is voltak. E gyógyító gyakorlat előzményeire és utóéletére utalnak a Volga-Káma 66
