Arrabona - Múzeumi közlemények 38/1-2. (Győr, 2000)

Tanulmányok: - Takács Miklós: Polírozott kerámia a kora középkori Kisalföldön

TANULMÁNYOK ARRABONA 38. 2000. főzőedényekéhez hasonló. így a kisalföldi, polírozott darabok többségének a soványítóanyagában a homokszemcsék mellett aprókavics is felfedezhető, átégésük pedig a törésfelületen több, mint felerészben nem két-, hanem háromrétegű. Ki kell azonban emelni, nem állítható fel olyan tétel, hogy a sajátos műhelyhagyományok elhagyásának a mértéke lineáris időrendi összefüggés lenne. így a legkorábbi lébényi síkozott kivitelű edények (IX. 2-5.) megformálásának a módja hasonlít legjobban a főzőedényekéhez. Ezzel szemben viszont a bizonyosan legkésőbbi, 3739es számú edényegyüttesben a polírozott edénytöredék (IX. 1.1.) síkozása jó kivitelű, és átégése is csak kétrétegű. A Győr-homokgödröki lelőhelyről múzeumba került, polírozott edénytöredékek (I. t. 1, 2,; IV. t. 1.) keltezésének pontosítását igencsak megnehezíti az, hogy e darabok mind ásatási szórványnak tekintendők, annak következtében, hogy a vagongyári óvóhely építése során rétegtani megfigyelések rögzítése nélkül gyűjtötték össze a leleteket, a Fehérvári úti közúti híd keleti lábánál folytatott leletmentés során kibontott példány pedig a második ásónyomból, azaz a felső, kevert humuszrétegből került napvilágra. így is azonban örvendetes tény az, hogy a két lelethalmaz (I-IV. t.) által sugallt időrend nem mond ellent a kajárpéci, illetve lébényi polírozott kerámia leletkörnyezetéből levonható tanulságoknak. E kijelentés mögött azon tény húzódik meg, hogy mindkét helyről olyan edények kerültek múzeumba, amelyek keltezése felöleli a magyar középkor teljes időintervallumát. Hiszen a Vagongyári óvóhely lelőhely-megjelöléssel őrzött kerámia legismertebb darabja egy későközépkori, csizma alakú ivóedény , az egyéb töredékek többsége azonban nem e korszakba, hanem az Árpád-korba sorolható (I. t. 3-9; II. t. 1-5.). Túlnyomó részük olyan típusjegyeket hordoz, amelyek az Árpád-kor középső-, illetve kései harmadára utalnak, szórványosan előfordul azonban néhány, a korai időkre utaló darab is. A vagongyári óvóhely építése során gyűjtött polírozott edények időrendi elemzése során fentieken túl azt is érdemes figyelembe venni, hogy maguk a töredékek is rendelkeznek sajátos formai jegyekkel. így egyikük egy függőleges állású bordás nyakú edény részlete (I. t. 2.), ami a nem polírozott felületű fazekak vagy bögrék esetében erős érv a 10-11. századi keltezés mellett . A vagongyári óvóhelyről származó darabon túl a markotabödögei palack pereme is bordázott. Ez utóbbi esetben azonban a megformázás részletei: a perem tölcséres állása, valamint a bordázás kivitelezése is inkább az Árpád-kor végére utal . Az előzőeknél sokkal távolabbi párhuzamokhoz köthető a vagongyári óvóhely ásása során gyűjtött másik töredék, egy palack vagy kancsó kiöntőcsöve (I. t. 2.). Ez ui. egy olyan formai elem, amely a 15-16. század előtt 31