Arrabona - Múzeumi közlemények 38/1-2. (Győr, 2000)

Tanulmányok: - Takács Miklós: Polírozott kerámia a kora középkori Kisalföldön

TANULMÁNYOK ARRABONA 38. 2000. sor. Kiemelendő továbbá, hogy a leletegyüttesből hiányoznak az egyértelműen kései Árpád-korra jellemző formai jegyek, így például a széles, de élesen profilált bográcsperemek. Ez pedig a 13. század közepe utáni időpont ellen szól. A síkozott edényt is tartalmazó négy, Lébény-Bille-dombi edényegyüttes egyes darabjain olyan tipológiai jellegzetességek figyelhetők meg, amelyek a kisalföldi, Árpád-, illetve Anjou-kori kerámia edényművesség mindhárom korszakát felölelik. Pontosabban: a négy edényegyüttes közül a 2578-as tipológiai jellegzetességei az Árpád-kor korai harmadára, a 737-es, illetve az 1700-as együttes darabjai a tárgyalt korszak középső harmadának a végére, a 3739-es számú objektumból származó kerámia pedig az Árpád-kor utolsó fél évszázadára vagy az Anjou-korra keltezhető. A 2578-as együttes két jól keltezhető darabja egy-egy hullámvonal-köteges bogrács(?)-, illetve fazékoldal (IX. t. 6, 7.). Mindkettő a magyar honfoglalás és a 11. század vége közti korszak jellegzetessége. Továbbá, ugyanezen objektum betöltésében egy grafitos soványítású, minden bizonnyal osztrák importból származó edény részlete is előkerült (IX. t. 8.), ami inkább a 10-11. századot felölelő korai korszak második felére jellemző. E leletegyüttessel ellentétben az Árpád-kor középső harmadára keltezhető a Bille-dombi 707. illetve 1700. objektum kerámiája (VI-VIII. t.). Annak következtében, hogy mindkét leletanyagban sorozatban ismétlődnek a kisalföldi edényművesség e másfél évszázados korszakára jellemző típusok. Pontosabban: e két esetben a polírozott kerámia környezetében többségében olyan főzőedény-darabok kerültek napvilágra, amelyek a kisalföldi, középkori kerámia két gyakori alakváltozatába, az 1. fazéktípusba, illetve a 2. bográcstípusba tartoznak (VI. t. 3, 5-7; 7. t. 3-5; 8.1.1, 2.). E két főzőedény-típus általában a 11-12. század fordulója illetve a 13. század első fele közötti másfél évszázadra keltezhető. Még akkor is, ha egyes, szórványos példáik feltűnnek már az Árpád-kor korai szakaszára datálható leletek között. Más, szintén ritka esetekben pedig kísérőleletek nagy bizonyossággal utalnak a 13. század közepe utáni időkre. A 707-es valamint 1700-as objektum leletegyüttesének összetétele a kajárpéci 89/2. objektuméhoz hasonlítható. Mindkét esetben ui. szórványosan felbukkannak olyan, az átlagnál jobban kidolgozott, és ennélfogva feltehetően városi mesterek által készített edények is, amelyek a keltezést az Árpád-kor középső harmadának vége, sőt esetleg a kései harmad eleje felé viszik el. A 707-es objektum esetében a 13. század első felére egy nagyméretű, tölcséres állású, jól kihúzott peremszéllel rendelkező fazékperem utal (VI. t. 8.). Az 1700-as objektum leletei közül pedig egy jól kihúzott élekkel 29