Arrabona - Múzeumi közlemények 38/1-2. (Győr, 2000)

Tanulmányok: - Takács Miklós: Polírozott kerámia a kora középkori Kisalföldön

TANULMÁNYOK ARRABONA 38.2000. szokásos képlet. A tizenhárom feldolgozott edényből ui. ötnél az átégés a törésfelületen nem három- hanem csupán kétrétegű. Oly módon, hogy csak a külső felület vörösesbarna, a belső azonban sötétszürke. Sőt az ilyen esetekben a külső, polírozott felület vörösesbarnája is apróbb foltokban rendszeresen átvált sötétszürkébe. A leírottakat két módon is magyarázhatjuk: vagy úgy, hogy egy sajátos, az Árpád-kor átlagától eltérő égetési móddal számolunk, vagy pedig azzal, hogy a vizsgált edények szűk szája miatt a nagyobbrészt redukciós környezetben folytatott égetés végén alkalmazott léghuzat már nem tudta kiégetni a szénlerakódást az edénytest belső síkján. Végleges igényű válasz ez esetben csak kísérleti edényégetések során rögzített megfigyelések alapján lesz adható. A leletanyag 61,5 százalékát kitevő, a törésfelületen három réteggel rendelkező darabok esetében pedig a szokásos halvány vörösesbarna helyett általában élénkvöröses narancssárga a külső és a belső felület színe. Ez a kisalföldi kerámia átlagánál valamivel jobb minőségű, és így talán városias jellegű települések közelében élő mesterek által kivitelezett kerámiaégetésre utal. Az adattárban bemutatott, polírozott felületű edények formai elemzésének szűk kereteket szab a leletanyag töredékessége. Az, hogy két szórványlelet (V. t. 1; XI. t.) kivételével a kisalföldi, síkozott felületű edények mind túl töredékesek ahhoz, hogy alakjukat akár rajzban is rekonstruálni lehessen. A két, majdnem ép edény közül pedig a lébényi tűnik fontosabbnak. A markotabödögei, majdnem ép edény kulcsleletként való elemzését nem elsősorban lelőhelye körüli bizonytalanság teszi kétségessé, hanem sokkal inkább a besimitás hevenyészett kivitele. Ezen edény testének polírozása ui. olyannyira gyengébb minőségű a kisalföldi települési objektumokban lelt darabok átlagánál, hogy joggal támadhatnak kétségeink ama tekintetben, vajon a markotabödögei edény egyéb paraméterei alkalmasak-e arra, hogy rajtuk alapuljon egy egész leletcsoport formai-tipológiai leírása. A lébényi palack - a kor átlagához mérten - kifejezetten magas edénynek tűnik. Meg kell azonban jegyezni, hogy az Árpád-kori palackok esetében a magasság általában jóval meghaladta a legnagyobb kihasasodás mértékét. Továbbá, az edénytest formáját alapvetően meghatározza az is, hogy hangsúlyos a legnagyobb kihasasodás vonala, felette pedig a test ívéhez váll nélkül csatlakozik a nyakrész. A lébényihez hasonlóan a markotabödögei edény is magas, oldala viszont nem hasasodik ki. Olyannyira nem, hogy a forma nyúlánk volta némi tipológiai bizonytalanságot is okoz. így dolgozatunkban több alkalommal is neveztük a markotabödögei edényt palacknak, bár magunk is tisztában vagyunk azzal, hogy 26