Arrabona - Múzeumi közlemények 38/1-2. (Győr, 2000)

Tanulmányok: - Takács Miklós: Polírozott kerámia a kora középkori Kisalföldön

TANULMÁNYOK ARRABONA 38. 2000. jelen esetben e szakszó csak korlátozott mértékben alkalmazható. Amarkotabödögei edény ui. egy sajátos átmeneti forma a palackok és a főzőfazekak között. Hiszen egyrészt magassága - pontosabban a magasság és a legnagyobb kihasasodás közötti arány - jelentős mértékben meghaladja a korabeli fazekak átlagát, másrészt pedig a kihasasodás csekély mértéke kissé elüt az egykorú palackok formavilágától . A leletanyag töredékessége ellenére is kimondható, hogy a dolgozatban bemutatott többi, kisalföldi polírozott darab közül legalább egy (IV. 1.1) egykori ép állapotában a markotabödögeihez hasonló formájú lehetett, más esetekben (VII. 1.1.) viszont az oldalfalak megmaradt részletei határozottan ellene szólnak a magas, de hordószerú, azaz alig kihasasodó edényalaknak. További, egyelőre még szintén csak hozzávetőleges pontossággal elemezhető részlet a szájperem. A lébényi (XI. t.), illetve markotabödögei, majdnem ép palack (V. t. 1.), valamint az egyik vagongyári óvóhelyi töredék (I. t. 1.) alapján bizonyos a széles szájperem léte. Sőt, hasonló edényalak szerkeszthető ki a soproni várárokban lelt töredékek alapján is. A négy edény közül kettő esetében a perem függőleges állású, két esetben viszont kiszélesedő, tölcséres. A további ku ta tatások során e kettősség is hangsúlyos szerepet kaphat. A marko- tabödögeihez hasonlóan rossz polírozású kajárpéci darab (V. t. 4.) viszont, a vállrész ívelése miatt egy szűknyakú de kihasasodó, azaz a markotabödögeinél "palackszerűbb" edénynek tűnik. Vagyis, a vizsgált leletanyag töredékessége ellenére is - legalább két nyakforma elkülönítését teszi lehetővé. Mivel azonban az összes oldaltöredék egy többé-kevésbé kihasasodó formára utal, legalábbis kérdéses, vajon a kisalföldi, polírozott kerámia esetében következik-e szájrész szélességéből az edény egészének az alakja. A majdnem ép lébényi példány ui. egyértelműen utal arra, hogy az edényalak eltérő voltát sokkal inkább az befolyásolhatta, vajon a legnagyobb kihasasodás vonala az illető palack testének középső vagy alsó harmadában húzódott-e. Sajátosan színezi a szükségképpen vázlatos képet a győri vagongyári óvóhelyről múzeumba került kiöntőcső vagy nyakrész (I. t. 2.). E formai részlet esetében ui. csak további megbízható párhuzamok alapján lehet majd végleges érvénnyel eldönteni a pontos rendeltetést. Mivel a polírozás egyenetlen kivitele, illetve a töredék testének aszimmetriája inkább a kiöntőcső irányába mutat, a továbbiakban az elemzett darabot ilyen meghatározással tárgyaljuk. így az a 13. századi, budai példák alapján inkább egy széles szájú, kancsószerű edényalak részének tűnhet, bár nyilvánvaló, hogy a hivatkozott párhuzam túl kései konkrétabb következtetések levonásához. Azaz, nemcsak az adott töredék rendeltetését, hanem a formai rekonstrukció vitás kérdéseit is csak újabb, 27