Arrabona - Múzeumi közlemények 38/1-2. (Győr, 2000)

Tanulmányok: - Tóth László: Millenniumi ünnepségek Győrött és a vármegyében

TANULMÁNYOK ARRABONA 38. 2000. pártok között politikai béke ("Treuga Dei") alakuljon ki, melyet Bánffy miniszterelnök és a kormányzópárti többség némi kivárás után kényszeredetten elfogadott. (Tarr 1979.47.) A millenniumi ünnepségek történelmi gyökerei, stílusa, és retorikája a dualizmus eltelt csaknem három évtizedéhez kötődött. A századvégen olyan generáció volt uralmon, mely a kiegyezést megkötő korosztálynak volt az utóda, Szekfű Gyula "harmadik nemzedék"-nek nevezi a millenniumkori politikai elitet. Az ezer éves nemzeti hagyományt a liberális, szabadelvű párti szemlélet szerint csak az "Úri Magyarország" ünnepelheti meg nemzeti büszkeséggel, s a magyar nép és a nemzetiségi lakosság csak statisztál a fényes színjátékhoz. (Hanák 1986. 261.). Jókai Mór hangzatos megfogalmazásában a millenniumi időkre kimondta: "A magyar nemzet rátalált önmagára!" Ez az önbizalommal teli, szónokiasan hangzó kormeghatározás a kormánypolitika szerint: a monarchia Magyarországa kitartó és szorgalmas munka eredményeként lett virágzó, gazdaságilag erősödő, sikeres ország - végleg megtalálta helyét Európában. A századforduló magyar társadalma - a gondok ellenére feltörekvő parlamentáris jogállam, amely polgáriasult jellegével, a lendületes urbanizációval és a modern infrastruktúra kiépülésével mutatta leginkább fejlődésének irányait és eredményességét. A politikában és a közéletben konzervatív, autokratikusán irányított monarchia érvényesült, ám nem kis ellentmondást keltett, hogy a magyar kormány valójában liberális értékrend alapján politizált. Ezzel Magyarországon egy nyugati mintájú, kapitalizált társadalmi forma és szellem bontakozott ki. (Takács 1993,38-40.) A19. század utolsó évtizedeiben az ország életét, a magyar társadalom valamennyi területét áthatotta a polgárosodás szelleme, amely jótékony hatással volt a polgári jellegű demokratizálódásra és a gazdasági felemelkedésre. (Katus 1979. 1265.). Külföldi és hazai tőkéből óriási méretű alapítási láz bontakozott ki az országban, amely gazdasági és erkölcsi alapját képezte a gazdasági sikereknek. A tőkebefektetési gyakorlat ugyanakkor folytonosan ösztönző hatást gyakorolt a beruházási politikára és a modern technika alkalmazására. Addig soha nem tapasztalt termelési szintet, rekorderedményeket ért el a dualizmuskori magyar gazdaság, főleg a látványosan támogatott iparpolitikában. A gyáripari termelés értéke 1860 és 1900 között nyolcszorosára emelkedett, a vas- és fémipari termelés részaránya 15,2 %-ra nőtt, stabilizálódott a banki szféra (öt bankcsoport kezébe került 19 pénzintézet). (Berend - Ránki 1972, 24-72.). A lendületesen fejlődő ipari beruházásokhoz kialakult az infrastruktúra: kiépült a vasúthálózat (1900-ban 17108 km), melynek fő vonalait 254