Arrabona - Múzeumi közlemények 38/1-2. (Győr, 2000)

Tanulmányok: - Takács Miklós: Polírozott kerámia a kora középkori Kisalföldön

TANULMÁNYOK ARRABONA 38. 2000. földréteg eltávolítása azonban a vérmes reményeket nem igazolta, így a palack inkább rituális célzattal elásott edényként értelmezhető. Cseréppalack: az átlagosnál gondosabban iszapolt, homokkal és aprókaviccsal soványított agyagból formázták, hurka technika val. Alakja: a palacktest viszonylag magas, a legnagyobb kihasasodás az edénytest középső harmadában található. A hangsúlytalan, csapott vállon viszonylag öblös, tehát nagy átmérőjű, bordázott, kissé tölcsérszerű nyakrész ül. A perem függőleges állású, kissé elvékonyodó. Az edény teste simított - a simítás függőleges, nagyjából párhuzamos, az átlagosnál valamivel gondosabban kivitelezett vonalakból áll. A simítás felett agyagmáz nyomai. A palack oxidált égetésű, az átégés a törésfelületen három rétegű, színe: a külső felület vöröses narancssárga, a belső mag sötétszürke. Állapota: majdnem ép, csak az oldalfalból hiányzik egy függőlegesen lehasított cikkely. Állaga: restaurált. Méretei: Magasság: 27,3 cm, fenékátmérő: 9 cm, legnagyobb kihasasodás: 16,4 cm, peremátmérő: 7 cm, FV: 5-7 mm. Lelt. sz.: HMM 96.1.1.1. (XI. t.) 1174. Markotabödöge A leltári bejegyzés szerint a falu markotai részéről származó cserépedény Filep Antal gyűjtése révén került a győri Xántus János Múzeumba, 1960. június 21-én. E helymeghatározást némileg bizonytalanná teszi az, hogy a palackra restaurálása után a Győrszentiván lelőhely-nevet írták rá. Mivel azonban a győri Xántus János Múzeum néprajzi osztályának fotótári adattára szerint Filep Antal 1960 első félévében Győrszentivánon nem járt, 1960. június 26-án viszont Markotabödögén gyűjtött, nagy valószínűséggel kizárható a győrszentiváni származtatás lehetősége . Cseréppalack : közepesen iszapolt, homokkal és egy kevés aprókaviccsal soványított, hurkatechnikás felépítésű. Alján egy vonal alakú, csak súrolófényben kivehető fenékbélyeg. Teste karcsú, ívelt. A csapott vállhoz tölcsérszerű, bordázott perem csatlakozik. Az edénytest alsó két harmada függőleges besimításokkal díszített, a minta kivitelezése elmarad az átlagostól, egyes besimítások szinte bekarcolásnak is felfoghatók. Az edény kiégetése átlagos minőségű, a törésvonalon három rétegű. Színe: halvány vörösesbarna, koromfoltos. Állaga: az edény a test alsó harmadánál kettétörött, ragasztott, restaurált. Méretei: magasság: 26,7 cm, fenéktámérő: 10,5 cm, legnagyobb kihasasodás: 15,9 cm, peremátmérő: 12 cm, falvastagság: 7 - 8 mm. Lelt. sz.: XJMGY 62.10.1.(VI. t. 4.) 24