Arrabona - Múzeumi közlemények 38/1-2. (Győr, 2000)

Tanulmányok: - Csécs Teréz: Szent Istvánról és az államalapításról a Tudományos Gyűjteményben

TANULMÁNYOK ARRABONA 38. 2000. írásbeliséget ismerteti, majd a magyar nyelvemlékeket illetve azok kiadásait sorolja fel. Itt említi "Szent István Első Királyunk Jobbjáról való Ének"-et, "mellyet hozzája illő imádsággal, már 1484 esztendőben nyomtattak Norimbergában" (87.p.) Közli a Bartalis Antal által ismertetett első versszakot: O deucheoseeges zenth job keez, Mel'et magiar ohaitua neez, Drága genche neepeunknec, Nag' eoreome ziueunknec." Bartalis Antal halála után először Schedius Lajos ismertette a munkát és a verset. Révai Miklós azt hiányolta ebben a munkájában, miért csak egy versszakot közölt Bartalis . Az 1880-as évek végéig elfogadták a vers hitelességét, és várták a nyomtatvány felbukkanását. Szilády Áron majd Bodnár Zsigmond vette szigorúbb kritika alá a verset és kételkedtek a létezésében. Harsányi István szerint nem szerepel a vers a XIX. század előtti énekeskönyvekben és nem ismeri a nemzetközi ősnyomtatványirodalom sem, majd Horváth Cyrill közleménye lezárta a vitát: az állítólagos nyomtatványt koholmánynak tekintette. A Szent István Emlékkönyvben 1939-ben Alszeghy Zsolt közölte a huszonkét versszakos éneket Szentmihályi Mihály Egyházi Énekes Könyve alapján. (Alszeghy 1938,335-336.) A szakirodalom a Bartalis-féle közlést ma "tévesen feltételezett kiadásnak" tekinti

38 III. Ez a Szent István-i, "forráshiányos" korszak a TGy megjelenése óta eltelt időszakban előkerült újabb adatok, források elemzése, értelmezése óta is a történészek vitái középpontjában áll. Újra és újra, más és más szempontú megközelítéssel próbálják megválaszolni a Tudományos Gyűjteményben is fölvetett kérdéseket. A témával kapcsolatos irodalom bibliográfiája is megtöltené már egy kötetet. A TGy-ben megjelent cikkek egyike sem vállalkozott egy Szent Istvánkép megrajzolására, kivéve a nem magyar szerzőtől, Julius Schnellertől származó - a kortársak által ismertetett és vitatott - munkát. R. Várkonyi Ágnes árnyalt képet ad ezen időszakról a pozitivista történetírást összefoglaló művében. "A kor a történetíró alkotásában így vagy úgy, de mindenképpen meghatározó és a historikust állásfoglalásra kényszerítő erővel van jelen. A történetíró egyéni adottságai - képzettsége, tehetség, szorgalom stb. - természetesen kikapcsolhatatlanok az alkotói folyamatból, de a tudós egyéniségének és tehetségének értékét, a kor 211