Arrabona - Múzeumi közlemények 38/1-2. (Győr, 2000)

Tanulmányok: - Csécs Teréz: Szent Istvánról és az államalapításról a Tudományos Gyűjteményben

TANULMÁNYOK ARRABONA 38. 2000. szükségleteinek és tudásanyagának skálája mellett mindig tudatos állásfoglalásai adják meg. (...) Leginkább viszont a lényeg megragadására való képességnek tekinthetjük, amelynek minden tudományban nagy szerepe van. ...mint ahogyan a tudományos munka, így a történelemkutatás másik feltétele is, a valóság lépésről lépésre, tényről tényre történő megismerésének kemény és kitartást igénylő munkája." Jelen munkában idézett szerzőktől legalább ez utóbbi szándék teljességgel elvitathatatlan. Jegyzetek: 1 Főként Horvát István munkáira jellemző ez a bizonyítási vágy: a magyarok semmivel sem alábbvalók más nemzeteknél. 2 "Az a történeti felfogás, mely a kiegyezés korának tömegeit hatalmába kerítette, egy vérbeli politikai történetíró munkásságából indult ki, akinek számára úgy hatalmas munkateljesítménye, mint kritikai érzéke és átfogó előadása a magyar történeti irodalomban mindjárt Szalay László után jelöl ki helyet. Horváth Mihály liberális gondolkodású katolikus pap volt, a 49-iki forradalmi kormánynak minisztere..." Szekfű 1932.425.p. 3 A Hormayr-féle folyóiratok: Taschenbuch für die vaterländische Geschichte, Archiv für Geographie, Historie, Staats- und Kriegskunst Összefoglalja Erdélyi Ilona, T. 1998. 44-62.; idézetek Erdélyi Ilona, T. 1999.133-134. 4 Tovább lehetne sorolni a más szempontú - sajtó-, művelődés- vagy irodalomtörténeti értékeléseket, ld. pl. A magyar sajtó története. I. Szerk. Kókay György. Bp. 1979., T. Erdélyi Ilona: Politikai restauráció és irodalmi újjászületés. Balassi, 1998., Erős Vilmos: A SzekfűMályusz vita kialakulása. Századok 1995/3.573-596.; A ma gyár irodalomtörténet c. munka az 1830-as évek utáni időszak történetírását röviden így foglalja össze: "A harmincas-negyvenes években nagy előrehaladást tapasztalunk a legnemzetibb tudományág, a történetírás területén. Az előző korszak adatgyűjtő s többnyire aulikus szellemű történetírása helyébe olyan történetírás lép, mely a múltból a nemzeti függetlenség vagy a polgári haladás szempontjából tanulságos kérdéseket emeli ki. Az őstörténeti nyomozásokat átengedi a nyelvészeknek, a történetírókat a közelmúlt és a jelen érdekli. Az előadásmód hatásosabbá, szónokivá válik: a történetírók hatni akarnak korukra." (Irodalomtörténet 1965, 584.) 5 Horvát Endre: História Regni Hungáriáé... Lukas Rosenich., Poson, Belnay, 1828. In: TGy 1831. IV. 92-99. 6 Horvát felteszi a kérdést, hol a magyar őshaza (Rosenich szerint a Kaukázusban, Horvát szerint Perzsiában); mikor jöttek őseink Európába. Ez utóbbival kapcsolatban jegyzi meg Horváth: "Ki igazodjék el ezeken, ha azt föl nem tesszük, hogy a' Magyarok több csapatokban és több izben szüremkedtek Európába..." Horvát Uo. 95-96.p. 7 Codex diplomaticus Hungáriáé ecclesiasticus ac civilis. Budae, 1829-1844. 8 Fejér György: Geschichte von Böhmen... von Francz Palaczky... Vom Jahre 1190. bis 1306. TGy 1839. IV. 80. p. 9 Ungarns Schicksal und Thatkraft vor dem Verein mit Böhmen.

.. von Julius Schneller.

.. TGy 1841. in. 115-131. 10 Révai Nagy Lexikona is megjegyzésre érdemesnek tartja Marcus Julius Philippus császárról: "(jelzője származása miatt Arabs) Kr. U. 144-149. Nagy fénnyel ülte meg 248. ápr. 21. Róma alapításának ezredik évfordulóját." VIII. köt. Bp. é.n. 236.p. 212