Arrabona - Múzeumi közlemények 38/1-2. (Győr, 2000)

Tanulmányok: - Csécs Teréz: Szent Istvánról és az államalapításról a Tudományos Gyűjteményben

TANULMÁNYOK ARRABONA 38. 2000. században majd Prágában illetve Bécsben folytatódott a kegyes hagyomány, aztán a török kiűzése után hazánkban is újra, bár egyre csökkenő pompával és buzgalommal. Mária Terézia 1771. június 21-én Raguzából Budára, a királyi várkápolnába küldte a Szent Jobbot, és elrendelte Szent István napjának fényes megünneplését és az ereklye kitételét. "1809. Esztendőben Győrnek elfoglalása után, a' Francia Sereg Hazánk kebelében nyomulván, és felsőbb Rendelések által közönséges Könyörgések, - nyilvánságos Ájtatosságok rendeltetvén, Buda Várának Polgárjai és Tanátsa felbuzdítatott egy fogadás tételre, mely szerint azon esetre, ha Várossá a közel lévő rettenetes ellenség Ostromától és Sarczolásátol ment maradna, kivánnná Sz. István Ditső Királynak Napját, melynek jobb marokja (nem keze) [kiemelés és megjegyzés az eredetiben] nálok tiszteletben tartatik különös fényességgel, 's hálaadással esztendőnként ünnepelni." Ezen fogadalmat 1810-től be is tartották, "mint a' Városnak tulajdon ünnepit". (126.p., kiemelések az eredetiben). Majd 1818-ban a francia háborúk után I. Ferenc császár- mint főkegyúr - Raguzából, "ezen más Századok ólta Hazánktól szakasztott, és már idegen tartományból egy váratlan parantsolatot külde a' F. Magyar Udvari Cancelláriához" hogy Szent István napját "emlékezetéhöz illő Pompával" Budán megünnepeljék (127.p.). Ezzel a "parantsolattal" (rendelettel) vált a templomi ünnepből nemzeti ünnep. Jankovich a cikk végén külön is felhívja a figyelmet arra, Budán Szent István marka (nem keze) ereklyéje található, a jobb kar egyéb részei nem vesztek el, hanem "bár idegen tartományokban légyenek -, még a mainapig tiszteletben fentartattak." (127.p.) 3.) 1833.11.49-91. Révai M.: Magyar literatura, vagy is: A Magyar Deáki Történet. (Közli A' Szerkesztető = Horvát István) Révai Miklós a "magyar deáki történeten" az írást tudást, a tudományokban való jártasságot értette, ezért "az ollyan elbeszéllés, melly valami nemzetnek írás tudását, 's a' tudományokban való járatosságát fejtegeti, Deáki Történetnek mondatik, História Literaria. (...) De ezt közönségesen tágasabb értelemben szokták venni: hogy, nem tsak a' hazai, hanem egyéb nemzeti nyelvén, kiváltképen a' Latánon szolló tudományokban való járatosságot is, mind bele foglalják."(51.p.) Az első rész a hun írásbeliségről, mint a magyarok pogány eleinek írásbeliségéről szól, amelyet összehasonlít a székely betűkkel, és megállapítja, nem hasonlítanak a székely rovásírás elemei sem a magyar, sem a tót, oláh, vagy napkeleti betűkhöz. A második szakasz a magyarok deákságáról szól, a keresztyénség felvételétől kezdve. A latin betűk átvétele után kialakult magyar 210