Arrabona - Múzeumi közlemények 38/1-2. (Győr, 2000)

Tanulmányok: - Székely Zoltán: Szent István barokk képkultusza Győrött

TANULMÁNYOK ARRABONA 38. 2000. nak megfelelően a testületek választott védőszentjeinek képeivel ékesítettek. A szabók 1762-es zászlaján feliratok árulják el, hogy bal oldalát Szent István és Imre, míg jobbfelét Mária, mint Patrona Hungáriáé ékesítette (Szabó 1988, 161-162, 183-184). Sajnos a zászló megcsonkított állapotban maradt ránk, képeit kimetszették. A XIX. századból megőrzött példányok alapján feltételezhető, hogy a gombkötők (Szabó 1988, 178-179) és a csizmadiák (Szabó 1988, 185-188) XVIII. századi zászlóin is látható volt Szent István illetve a koronafelajánlás jelenete. Az említett három magyar ruhát illetve ahhoz tartozó kellékeket előállító céh - az országos gyakorlatnak megfelelően - a szent királyt magyar öltözete okán választotta patrónusává (Szabó 1988,148); így feltételezhetjük, hogy zászlóképeiken is a hagyományos ikonográfiának megfelelően, dolmányba-mentébe és csizmába öltözötten jelentek meg. 13. Összefoglalás Szent István barokk képkultuszának győri emlékeiről összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy azok többnyire a hagyományos ikonográfiái típusokat ismétlik - s ebben nem különböznek a korban általánosan követett gyakorlattól -, ám tartalmi szempontból igen változatosak. A fennmaradt ábrázolások kizárólag egyházi megrendelésre születtek s döntően szakrális terekben állottak. A szabadtéri emlékművek illetve épülethomlokzatok szobraiként azonban a nyilvános tereket is meghódították, demonstratívan hirdetve az ellenreformáció győzelmét és ezzel összefonódva a megrendelők aktuális programját. Átmeneti típust képviselnek ebből a szempontból a céhzászlók, amelyeket rendszerint egy-egy templomban - gyakorta magában a székesegyházban - őriztek, ám rendeltetésszerű funkciójukat a nyilvános tereket felhasználó liturgikus cselekmények során, a város utcáin és várfalain végigvonuló körmenetek alkalmával töltötték be. A fentebb elemzett emlékek döntően a XVIII. századból származnak: e jelenséget a város és egyházi intézményeinek a bevezetőben vázolt története kellőképp magyarázza. Ráadásul a XVIII. század nemcsak új templomok építését hozta magával, hanem a korábbiak átalakítását is: ekként tűnt el a székesegyház korábbi berendezése is. A ferences templom 1786-ban, a rend feloszlatásakor felvett leltárában nem említ Szent Istvánt megjelenítő műveket (Csatkai 1964, 133-141). Első királyunk alakjának ábrázolásában két alapvető típust különíthetünk el öltözete alapján. A korábbi, még a középkorból eredő megoldás 181