Arrabona - Múzeumi közlemények 38/1-2. (Győr, 2000)

Tanulmányok: - Székely Zoltán: Szent István barokk képkultusza Győrött

TANULMÁNYOK ARRABONA 38. 2000. tudósításait pontosan követve - most már magában a templomépületben játszódik, amelyet klasszikus architektúrával rekonstruált Mollinarolo. László király főpapoktól és mágnásoktól körülvéve áll István magas talapzatra állított, domborművekkel ékes szarkofágja előtt, amelyet csákánnyal és ásóval felszerelt munkás készül felnyitni. Amíg Hajdyn freskóján csupán a kihantolás prózai tényét láthatjuk és semmi sem utal a csodára, addig Mollinarolo allegorikus figurák bevonásával ezt is a néző elé tárja. A szarkofág fedelén az Időt (Kronosz) megtestesítő szárnyas aggastyán ül, aki mindent könyörtelenül elemésztő hatalmának jeleként homokórát és kaszát tart - beszédes jelképként - kezében. Szélesen terpeszkedő alakja már e sírt is uralma alá vonta s így a benne rejlő holttestre is az enyészet várt. A Gondviselés azonban másként rendelkezett: egy angyal suhan át a templom boltozatai alatt kiragadva István Jobbját a szarkofágból s ezzel az enyészet karmai közül. A király s kísérete azonban mit sem lát ebből, az angyal pedig - kendővel fedett karjában az ereklyével - egyre magasabbra emelkedik, hogy aztán eltűnjön a templomot megvilágító fáklyák gomolygó füstjében. Alatta, a kompozíció középtengelyében László király áll, akinek kiemelt helyzete okán az oltárt gyakran Szent László-oltárként emlegetik. Egyébiránt magában az 1770ben aláírt szerződésben is ez a megnevezés szerepel. Nyilván az időközben lezajlott események hatására változtatta meg Schmidt kanonok az eredeti koncepciót s nyúlt az 1083-as szentté avatás témájához, amely kapcsán egyszerre lehetett megörökíteni Szent László királyt és emléket állítani a Szent Jobbnak. 12. A céhzászlók A nagy egyházi intézmények mellett polgári környezetben, a városi céhek megrendelésére szintén készültek Szent István alakját propagáló képi ábrázolások. Ezek tárgyalását dolgozatunk végére hagytuk, azon sajnálatos ténytől vezettetve, hogy a vizsgált időszakból egyetlen ép példány sem maradt fenn. A céhzászlók a XVII. század húszas éveit követően terjedtek el Győrött - első írásos említésük 1627-ből való -, használatukat a földesúri jogokat gyakorló káptalan, majd a XVIII. századtól a központi kormányzat írta elő, ellenreformációs törekvésektől vezérelve. E zászlók alatt vonultak fel a céhek tagjai az úrnapi körmeneteken és más processziók alkalmával, emelve ezek ünnepélyességét, egyben demonstratív módon vallva meg hitüket és a katolikus egyházhoz való tartozásukat (Szabó 1988,136-139). A zászlókat az általános szokás180