Arrabona - Múzeumi közlemények 38/1-2. (Győr, 2000)

Tanulmányok: - Székely Zoltán: Szent István barokk képkultusza Győrött

TANULMÁNYOK ARRABONA 38. 2000. kalmassá tette őt arra, hogy az egyház és intézményei alakjának s tetteinek példázatát használják fel saját törekvéseik propagálására. Szent István ábrázolásának meghatározó ikonográfiái típusa a XVIII. században a koronafelajánlási jelenet lett. Még a megelőző század utolsó harmadában alakult ki , majd kanonizálódva szinte kötelező formává vált s lett szinte konvencionális tartozéka a kor magyar templomainak. A korábbiakhoz képest azonban most már maga a felajánlás aktusa került a középpontba, kiszorítva minden más elemet: a térdeplő István országát a magyar közjogi gondolkodás által kialakított Szent Korona-tannak megfelelően - a királyi korona képében nyújtja át a látomásként megjelenő Máriának. A típus oly sikeres lett, hogy korszakunkban végig dominált a Szent István ábrázolások között és számos esetben szolgált a Regnum Marianum gondolatkörén kívül eső, aktuális tartalmak megjelenítésére is. Az újfajta koronafelajánlás legkorábbi - és ma is látható - emléke a karmeliták templomának 1741 körül (Boros 1980, 25, 33) készült főoltárképe, bár azt is meg kell jegyeznünk, hogy e mű nem képviseli tisztán a jelzett típust, mivel ábrázolása Szent Imre herceg fogadalmával kapcsolódik össze. A kép terét alkotó sivár pusztaságban egymással szemben térdepel Szent István és Imre, közöttük - egyaránt tartozva mindkét figurához - a vörös párnára helyezett uralkodói jelvények. Mindketten az égre tekintenek, ahol angyalok és puttók mozgalmas csoportjától körülvéve Mária jelenik meg - ezúttal a győztes Immaculata ikonográfiái típusában ábrázolva. Szent István és Imre szimmetrikusan szerkesztett, egymástól független alakja okán úgy tűnik, hogy az ifjú herceg ugyanolyan aktív szereplője a jelenetnek, mint atyja. Nem a felajánlás tárgya, hanem maga is alanya: legendája szerint Veszprémben, a Szent György kápolnában égi szózatot hallva szüzességet fogadott. Az oltárképre ezen szerzetesek számára is oly sarkalatos erény megtestesítőjeként került. A barokk ikonográfiában a Szent István-i koronafelajánlás mintájára komponálták meg a jelenetet, amelyben a párnára helyezett fejedelmi jelvények átértelmeződve immár a világi dicsőségről való lemondást jelképezték (Szilárdfy 1984, 35. képmagyarázat). A karmeliták főoltárképén tehát a Szent István országfelajánlása és Szent Imre fogadalma került együttesen megfestésre . A főoltárkép programját a templom patrocíniuma határozta meg, amely még a rend letelepedésének idejéből eredt. A sarutlan karmeliták első szerzetesei 1697-ben érkeztek Győrbe, eleget téve annak a kötelezettségüknek, amelyet tizenkét évvel korábban Szelepcsényi György esztergomi érsek végrendeletében tett kegyes hagyományát elfogadva vállaltak, ti. hogy Magyarországon kolostort alapítanak. Első temp164