Arrabona - Múzeumi közlemények 38/1-2. (Győr, 2000)

Tanulmányok: - Székely Zoltán: Szent István barokk képkultusza Győrött

TANULMÁNYOK ARRABONA 38. 2000. a Habsburg-legitimációt: Lipót nemcsak vér szerinti leszármazottja István királynak, hanem a Szűzanya tiszteletét tekintve is méltó örököse. 5. A székesegyházbeli bronz dombormű Alkalmasint ugyanebben az időszakban, a XVII. század utolsó évtizedeiben készült a székesegyház északi oldalát erősítő gótikus eredetű támpillérek egyikére helyezett bronz dombormű, amely Szent Istvánt, mint a templom alapítóját mutatja be. Ikonográfiájában a középkori donátorképmásokat követi: a térdre ereszkedett király templommodellt nyűjt az égen felhők között megjelenő Máriának és az ölében ülő gyermek Jézusnak. A hegyes-völgyes, romokkal élénkített tájban játszódó jelenetet egy angyalka egészíti ki, aki az ország címerét emeli a magasba. Szent István a középkori hagyomány továbbéléseként páncélt visel és nagy palástot, koronáját viszont Mária iránti tisztelete jeleként levetve maga előtt a földre helyezte. Ez utóbbi motívum valamint a címertartó angyalka szerepeltetése a kompozícióban a koronafelajánlási jelenetek hatásának tudható be, tehát a dombormű legkorábban az 1670-es években készülhetett. Azonban még az ennél későbbi időpont sem lehetetlen, mivel a felajánlott templomépület egytornyú: a leomlott két korábbi torony helyére Széchényi György püspök 1680/81-ben építtette fel a jelenleg is álló tornyot, befejezve ezzel a még 1639-ben elkezdődött felújítási munkálatokat. Véleményünk szerint ez utóbbi szolgáltatott alkalmat a dombormű megrendelésére . Szokatlan külső elhelyezését a támpilléren lévő későközépkori szöveg motiválhatta, amely egy Máriához intézett fohász (Mohi 1935,189). A templomot felajánló Szent István ritka témája művészetünknek, csupán néhány példája ismert a középkorból illetve a XVIII. századból (Szilárdfy 1999,71-72). A dombormű mindenesetre azt jelzi, hogy Győrött a XVII. században is megvolt Szent Istvánnak, mint a püspökség és a székesegyház alapítójának tisztelete. Támogatói minden bizonnyal a város püspökei és a káptalan tagjai lehettek, akik igyekeztek történetileg is hitelesíteni e kultuszt, mint erről a relief egy kis részlete tanúskodik. A király lába alatt a sziklába - vagy térdeplőjére? - római számokkal az 1033-as dátumot vésték be. Az évszám értelmezése bizonytalan: a jelenet logikájából következően a székesegyház alapítási dátumának tűnik, ám a XVIII. század közepétől meggyökeresedett vélemény szerint ez túl késői időpont, ezért Mohi Adolf - nem különösebben meggyőző - érvelése szerint az 1033-as év a templomépítkezés befejeztet jelöli. A kérdés meg162