Arrabona - Múzeumi közlemények 38/1-2. (Győr, 2000)

Tanulmányok: - Bánhegyi Miksa: Szent István alakja egyházi szövegekben

TANULMÁNYOK ARRABONA 38.2000. védőbástyája legyen az ő egyházának s a népek szabadságának". Giesswein sokkal járatosabb kora tudományában, mint szónok-elődei, ő már nem a vulgáris megfogalmazások szintjén érvel. Idézi Bossuét, Spencert és Niebuhrt, részletesen beszél "a mai kor politikusáról és sociologusáról", a gyáripar fejlődéséről és a modern jogbölcseletről, Spinoza és Hegel államelméletéről. Ő is cáfolja a Szabadság, Egyenlőség, Testvériség "keveset mondó és hazug szavait": "üres frázisokkal nem lehet a világot boldoggá tenni", mondja. S beszédének egy pontján, egy mellékmondatban rejti el a számunkra legfontosabb mondanivalót: Szent István "a magyar történelem középpontja". A beszéd indulása és befejezése egyaránt megemlékezik a közelgő ezredfordulóról: "Egy évezred készül lenyugodni a magyar nemzet fölött. Ezer esztendő zajlott le azóta, hogy a magyar nép itt lábát megvetette, államot alkotott." Illő tehát, hogy a magyar nemzet "apostoli szellemtől áthatva és buzgalommal eltelve lépjen át létezésének második évezredébe." XX. századi f őpásztori megnyilatkozások A kereszténység 1900 éves, a magyar katolicizmus 900 éves jubileumának évében nemzeti zarándoklat ment Rómába. Ezen alkalommal mondotta el egyházi beszédét Fehér Ipoly pannonhalmi főapát. A lateráni bazilikában a "hazafias érzés melegével" köszöntötte hallgatóit. Majd a beszéd során áttekintette a XIX. század tudományának nagy előhaladását, a pápaság tizenkilenc évszázados történetét, majd "édes magyar hazánk felé" irányította hallgatói tekintetét. A magyar történelemben Szent István és a keresztény királyság megalapítása a legmegragadóbb kép. "A szent kereszttel és a királyi koronával, a kereszténység atyjának e kettős ajándékával indul meg a magyar állam consolidatioja, a magyar nép kultúrája, a magyar név dicsősége". A "nemzet nevében" ad hálát a főapát a múltért és kér kegyelmet a jövő számára. Áldást kér "apostoli királyunkra, édes hazánkra, a ki örök üdvösségünk és a kik állami életünk hajóját kormányozzák; azokra, a kik hivatva vannak, hogy nekünk üdvös törvényeket alkossanak, és azokra is, akik véreink közül még nem tartoznak az egy akol és egy pásztor nyájához." A Szent István halálának 900. évfordulóján kiadott Emlékkönyvben Serédi Jusztinián bencés, bíboros hercegprímás írta a bevezető tanulmányt. A szerző személye és a kiadvány jellege feljogosít bennünket arra, hogy ezt a bevezető tanulmányt program-írásként értékeljük, ebben 139