Arrabona - Múzeumi közlemények 38/1-2. (Győr, 2000)

Tanulmányok: - Bánhegyi Miksa: Szent István alakja egyházi szövegekben

TANULMÁNYOK ARRABONA 38. 2000. 1702. augusztus 20-án "N. Győrnél, Szent Mártonnyi Kalastromnál" Csete István jezsuita mondta az ünnepi prédikációt. "Ez a nap", mondja, "Sz. István Király napja, a'ki hét-száz esztendőkkel ennek-előtte ezt a helyet fundálta, nyomdokival megszentelte." A beszéd témája egyébként a "kereskedés", mert az előírt evangéliumi szakasz (Lk 19,13-26) az idegen országba utazó előkelő emberről szól, aki szolgáinak egy-egy mínát (a régi szövegekben: gírát) adott azzal a paranccsal: Kereskedjetek vele! Kereskedő maga Isten, kereskedők a pannonhalmi védőszentek: István, Márton és Benedek. Az ízig-vérig barokk prédikációból alig hámozható ki Szent István alakja, aki "fogadást tészen Istennek, hogy ezen a

7 helyen Szent Márton tiszteletére Templomot rakat", "hogy ott Barátokat fundál, Apát-Urságot állít-fel." "E Templomot sok essők mosták, sok záporok verték, sok tüzek égették, sok kezek fosztották és rablották", de Krisztus "e' Templomot, ezt a' Várat, hamvából mint a' valami Phoenix madarat új ékességre hozni akarta". Most a tizennyolcadik század kezdetén imádsággal zárja beszédét a szerző: "Adassék Uram békesség a' te karod ereje által, a'ki alatt meg-pihennyen a' föld és tovább a' Keresztyén vért ne nyellye; nyugodjék meg a' siralmas Bárka, .. .az öt békességes Szivek földén hadd jöjön-fel a' Búza-kalász, Sz. Márton és az Ország tornyaiban bővség!" Ez a főapátság jubileumán elmondott prédikáció jó példa arra, hogy a hét viharos évszázadon át való megmaradásra és a következő század és századok békességére elegendőnek tartották a szónokok, hogy ez a király "az igaz nyereség Mestere", aki Isten ajándékait a maga és mások javára tudta fordítani, s nem tartották fontosnak vagy szükségesnek, hogy a mínákkal való gazdálkodás képét konkrétabban bontsák ki az egész országra és az egész népre vonatkoztatva. Illyés István két Szent István-napi prédikációja 1708-ban jelent meg könyv alakban. A beszédek gondolati alapja hasonló az előbb látottakhoz: Isten kiválasztotta Istvánt az uralkodásra, ehhez megfelelő talentumokkal ajándékozta meg, amelyekkel az uralkodó jól kereskedett. "A' mi ... királyi hivatalát illeti; ezt a' köz jóra úgy intézte, hogy az alatta-valókat igasságban itillye, a' gonosz tévőket érdemek szerént büntesse, az ártatlan jámborokat azoktól védelmezze: és így az országot bátorságos csendességben tartsa, őrizze." A második beszéd alapgondolata pedig: "Boldog haza, boldog ország az, a' mellynek az ő királya ... nemességgel tündöklik." Egyre világosabban fogalmazódik meg Illyésnél, hogy "semmi nem egyéb a' királykodás, hanem az alatta-valóknak békességes, boldog állapottyára vigyázó, és üdvösségére czélozó gondviselés". 134