Arrabona - Múzeumi közlemények 38/1-2. (Győr, 2000)

Tanulmányok: - Bánhegyi Miksa: Szent István alakja egyházi szövegekben

TANULMÁNYOK ARRABONA 38. 2000. Prédikációk a XVIII-XIX. századból Válogatásunkat a XVIII. század talán legtöbbet szereplő szónokával, Padányi Bíró Mártonnal kezdjük. 1731-ben Pannonhalmán elmondott szentbeszédében úgy szólítja meg Szent Istvánt, mint aki "a' mi vérünk, és a' mi Atyánkfia", s ezzel talán ő hozza legközelebb a szent király alakját. A közismert "Ah, hol vagy magyarok tündöklő csillaga?" kezdetű egyházi ének gondolataihoz hasonlóan azt kéri Istvántól: "nyújtsd ki ránk, szegény Magyar fiaidra rothadatlan adakozó jobbkezedet, ... táplálj, segélly mindenféle fogyatkozásinkban, ... légy Istápunk, erős bástyánk ellenkezéseinkben, hogy ...e' világ tengerének veszedelmes habjai között a' Szent Péter hajócskájában békességesen meg-maradhassunk." Az 1741-ben Pozsonyban elmondott beszédében "az ő édes Nemzetéhez való szeretetit, irgalmasságát és kegyességét" emeli ki, valamint azt, hogy "mind látható, mind láthatatlan ellenségének torkából kiszabadítván egész Birodalmát a' Kristus Jesus üdvözittő Szent Hitinek Zászlója alá Írattatott minden Egyházi, és Világi Méltóságoknak, Fő-Rendeknek, Nemes és köz Népeknek csendes békességet és nyugodalmat szerzett." "... e' mellett minden szomszéd Fejedelmekkel szövetséget vetvén olly csendességet szerzett, hogy békességben élvén mindenek, minden lelki testi jókkal bővelkedtek, illatoztak, virágoztak és gyümöl-csöztek légyen." A szent király hadi győzelmeit és az azt követő békességet a "Királyi pálczáról" szólva igazi barokk képekben festi le Bíró Márton: "... te-is dicsőséges Szent Király mint egy Menyből küldettetett Földi erős Angyal, leg elsőben el nyervén a' Pogányoknak sarczoló, és fene dühösséggel hatalmaskodó pálczáját, vagy-is inkább görcsös, furkós, bunkós bottyát, ... te terjesztetted ki mi reánk a' szeretetnek kegyelem veszszejét, Királyi pálczáját." És ahogy az 1731-ben elmondott beszédében István királyt nevezi "Atyánkfiának", most az ő szájába ad ilyen kifejezéseket: "Édes Magyarjaim, édes Nemzetem, édes véreim, szerelmes Atyámfiai ti vattok az én Fő dicsőségem, örömöm és koronám", s ezzel valóban nem csupán az apostolt ünnepli, hanem az államalapítót is, a nemzetnek mintegy édes atyját. Ugyanígy tekint Szent Istvánra Alexovics Basilius pálos szerzetes is, aki Nagyboldogasszony napján Pesten elmondott beszédében felszólítja hallgatóit: "Tekénts, o Magyar Nemzet! A Testamentomra. Édes Atyád, Szent István, halála óráján azt hadta, hogy Máriát buzgón tisztellyed. ... Ha Istvány Király maradéka, vére vagy, Istvány Király nyomdokát kövessed." A Szent István napi prédikáció két alaptétele: "akár-melly világi hivatal, Méltóság mellett Istennek szentül szolgálhat" az ember, s fordítva is, "Istennek szent, és tökéletes szolgálattya mellett 135