Arrabona - Múzeumi közlemények 37/1-2. (Győr, 1999)

Recenziók - Tárgy és jelentése (Szerk. V. Szalontay Judit) (Ács Anna)

RECENZIÓK ARRABONA 37.1999. TÁRGY ÉS JELENTÉSE Rábaközi tanulmányok Csornai múzeumi füzetek 1. Sorozatszerkesztő: V. Szalontay Judit. Csorna, 1998. Új távlatokban gondolkozó és rangosnak ígérkező Győr-Moson-Sopron megyei múzeumi tanulmánysorozat indult útjára a múlt év végén Csornán. Bár létrehívóitól szerényen a Múzeumi Füzetek nevet kapta, már az első száma kötet terjedelmű, 251 oldalt tesz ki. A könyvészeti szempontból is szép, ízléses kivitelű kiadvány cím- és hátlapjának színes fotói a várható tartalmat vetítik előre szemléletesen. A festett szekrényről és a múlt századi csornai viseletről készült felvételek rögtön alaposabb szemrevételezésre ösztönöznek. A nem múzeumi szakember olvasóban is olyan érzéseket keltenek, hogy az imponáló összhatáson túl a tárgyak, tárgyegyüttesek egyes részletei különlegességeket, tudománytörténeti kuriózumokat rejthetnek. Figyelmet ébresztő a tudatosan választott kötetcím: Tárgy és jelentése. Szemiotikai, netán strukturalista, de mindenképpen új szemléletű megközelítési s feldolgozási módra utal, olyan résztémák feltárására, amelyek a néprajztudomány számára módszertanilag is tanulságosak lehetnek. A kötet - mint az a belső címoldalon olvasható - a Csornai Múzeumban 1995. november 17-én megtartott néprajzi konferencia előadásait tartalmazza. A múzeum ekkor ünnepelte alapításának negyed százados évfordulóját. Tette azt méltóképpen, országos és határon túli kitekintéssel. 25 esztendő önmagában rövid idő egy város, különösen egy városi intézmény történetében. Csorna, a regionális központ s annak múzeuma históriájában azonban ez az időszak maradandó értékeket hozott. A századunk húszas éveire visszanyúló és az 1948. évi sikertelen kísérlet után a tényleges múzeumalapítás az 1969-es évhez köthető Csornán. Ez év elejétől Szalontay Judit kapott megbízást a múzeumi szakmai feladatok ellátására. A néprajzos munkakörben dolgozó, ám más szakmunkákat is elvégző muzeológus valóságos egyszemélyes intézménnyé vált Csornán. Ezzel nem becsüljük le a kisegítők tevékenységét, viszont egyértelmű: Szalontay Judit egyéni teljesítménye megbecsülést érdemel. Alig két évtized múltán a múzeum gyűjteménye olyan jelentősen gyarapodott, hogy időszerűvé vált a Csornai Helytörténeti Gyűjtemény tájmúzeummá nyilvánítása. A tájmúzeumi rangra emelt intézményt a múzeumépület felújítását követően új állandó kiállítás nyitásával avatták fel 1990-ben. A Csorna vásárok és mesterségek című állandó kiállítást a muzeológus szakma az utóbbi évtizedek egyik legsikeresebb helytörténeti és néprajzi kiállításának minősítette, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium Nívódíját is elnyerte. A tájmúzeum történetéről részint szól bevezetőjében Selmeczi Kovács Attila, a Néprajzi Múzeum főigazgató helyettese, aki a kötet lektorálási munkáit is végezte. Szalontay Judit részletekre kitérő, fényképekkel, rajzokkal, adatsorokkal illusztrált tanulmányában végigkíséri az olvasót az intézmény negyed százados működésén. Összefoglalója tárgyilagos, viszont sorai 449