Arrabona - Múzeumi közlemények 37/1-2. (Győr, 1999)

Múzeumszociológia - Némethné Jankovits Györgyi: „Távoli üzenetek” – A győri Xántus János Múzeumban végzett látogatói hatásvizsgálat tapasztalatai

MÚZEUMSZOCIOLÓGIA ARRABONA 37.1999. 10. grafikon A múzeumba járás gyakorisága gyakorisig) «tokaiak , A korcsoportok szerinti adatok úgy festenek, hogy kisiskolás korban (7-14 év) jellemző egyfajta fogékonyság a múzeumok közvetítette élmények, tények iránt. A következő korcsoportban (a serdülőkorban) van egy markánsan elkülönülő, a korcsoporti sajátosságokat magán viselő, ellenszegülő, múzeum-ellenes attitűd, ami a következő korcsoportokban folyamatosan kedvezőbbé alakul, a gyakoribb látogatások és a befogadó magatartás felé tendál. S egy személyes tapasztalat alapján (múzeumbaráti kör vezetője vagyok) is állíthatom: az idős korban már kimondottan a múzeumbarát magatartás a jellemző. Sajnálatos sajátossága a tapasztaltaknak, hogy a látogatók jelentős része - 22%-a éppen abban az életszakaszában jut leggyakrabban a múzeumok közelébe, amikor a korcsoporti sajátosságok, egymásrahatások következtében sokan éppen ellenszenvvel viseltetnek minden - így a múzeumok iránt is. Talán ezt a tényt jobban figyelembe kellene venni a múzeumlátogatások szervezésekor. "Kihasználni" a korai érdeklődést, a rácsodálkozó magatartást, és időben előbbre, korábbra helyezni a múzeumokkal való ismerkedést. Abban a korban pedig, amikor úgyis jellemző az ellenszegülés, lazítani pl. a kiránduló programokon, nem adva lehetőséget a múzeumok iránti ellenszenv, esetenként utálat kialakulásának. Ráadásul ehhez az életérzéshez az a jelenség is nagyban hozzájárulhat, melyre az éves látogatási statisztikák havi kimutatásai már korábban utaltak, hogy az iskolai kirándulások dömpingszerű előfordulása májusban gyakran tumultuózus jeleneteket eredményez. Nem ritka, hogy egyszerre 5-6 csoport hajtja egymást a kiállításban, vagy várakozniuk kell az előtérben ácsorogva, vagy a ruhatárban, a mosdóban, egymás szavába vágnak a tárlatvezetők stb. Ezekkel a jelenségekkel nem tudunk egyedül megbirkózni. Csak a pedagógusokkal kialakított s az iskoláskorúak múzeumlátogatási szokásainak megváltoztatásáról szóló rendszeres párbeszéddel érhetnénk el eredményeket. Ötleteik, ajánlásaink, pedagógiai szaktudásuk és múzeológiai ismereteink közös felhasználásával jelentősen megváltoztathatnánk a korcsoporti szokásokat, emocionális megnyilatkozásokat. 433