Arrabona - Múzeumi közlemények 37/1-2. (Győr, 1999)

Muzeológia – Kiállítások - Dátán Cecília: „Megvétetett Győr vára ...” emlékkiállítás

MUZEOLÓGIA - KIÁLLÍTÁSOK ARRABONA 37.1999. szigorú sötétzöld alap egységbe fogja a bemutatott anyag sokféleségét, pihentető kontraszt a finom vonalú metszetek és régi írások nyugodt tanulmányozásához. A tömören fogalmazott magyarázó szöveg jól olvasható, bőséges felvilágosítást ad, de hivalkodás nélkül alárendeli magát a kiállított tárgyak uralmának. A metszetanyag elsősorban a helyszínt, a körülményeket ismerteti, valamint a kor más, ide vonatkozó eseményeit. Igen érdekes a Győrt ábrázoló sokféle metszet, a mérnöki hitelességűtől a sablonszerű híranyagig, vagy a cselekmény drámaian sűrített ábrázolásáig. Majd a szereplőket és a korabeli háborús eseményeket mutatják be. Az akkori tömegtájékoztatást a röplapok sokasága képviseli. A fegyverek kerülnek sorra, köztük a nevezetes szerepet játszó petárda, ez az eredeti formájában kevéssé ismert, de az események tanúsága szerint jól bevált, francia eredetű hadiszerszám. Békésebb terület a remek magyar és oszmántörök ötvös- és iparművészeti munkák, ékszerek, edények és más használati tárgyak bemutatása. Roppant érdekes a gazdag levéltári anyag, amelynek olvasgatása közben valószínűleg helyesbíthetjük némelyik öröklött gondolkozási sablonunkat. Itt a hadakozás szüneteiben "jóakaró vitézlő szomszéd barátaimnak" írja levelét egyik-másik aga vagy bég. Egy szegény özvegyasszony és gyermekei örökségének érdekében levelez, vagy a jobbágyok védelmében kéri magyar barátait, hogy a szegényeket sanyargató útonállókat "egyenként kössék fel". Végül az események emlékezetének nyomain halad végig a kiállítás. Többek közt szobortervek láthatók, két kevéssé ismert, a vár visszafoglalását különböző felfogásban ábrázoló festmény Unger Lajos és Pécsi Pilch Dezső művei. Természetesen színdarab is született az eseményről a 19. század elején, "Hősi játék" Pázmándi Horváth Endre tollából, mint ahogyan Szigetvár elestét is megörökítette drámai formában Jókai Mór. Minden kiállításnak vannak "sztárjai" - mármint a kiállított tárgyak között. Minden bizonnyal ezek közé tartozik az 1626-ból származó berakásos vadászpuska, a regénybe illő történetű Páffy-serleg, vagy a gazdagon díszített Korántartó. Azonban a kiállítás két gyújtópontját mégsem ezek képezik. Az egyik a petárda, amely "működés" közben látható a korabeli metszet alapján ábrázolt várkapu előtt. Szerepe így azonnal megérthető, másrészt mint a cselekmény kulcsfontosságú eszköze, maga koré vonzza a történeti előzmények, a szereplők és a fegyverek bemutatását. Ez utóbbiak, mármint a fegyverek olyan válogatást képviselnek a 16. század anyagából, hogy láttukra könnyen magunk elé képzelhetjük a Győrt visszafoglaló sereg: magyar hajdúk és huszárok, franciák, vallonok, spanyolok és németek alakját. A fegyverek közül kétségtelenül kiemelkedik kivitelével és jelentőségével, de hangsúlyozott elhelyezkedésével is gróf Pálffy Miklós félvértje. Úgy tudjuk, ezt 1741-ben Pozsony városa ajándékozta Mária Terézia királynőnek. Bécsből 1933-ban került a Magyar Nemzeti Múzeumba, melynek fegyvertárából bocsátották a győri kiállítás rendelkezésére. A védőfegyverzet, amelynek főbb részei a sisak, mellvért, kar- és combvért, finom kidolgozásával és gazdag díszítésével is kitűnik. A felületet a bordázat között egészen elborító indák és finom kis virágok azt sugallják, hogy a fegyverek között talán mégsem hallgatnak mindig a művészetek. 403