Arrabona - Múzeumi közlemények 37/1-2. (Győr, 1999)

Muzeológia – Kiállítások - Dátán Cecília: „Megvétetett Győr vára ...” emlékkiállítás

ARRABONA 37.1999. MUZEOLÓGIA - KIÁLLÍTÁSOK alaposan felkészült Szinán nagyvezír. A jól felszerelt és ellátott vár szokatlanul hosszú ideig állta a török ostromot. Vissza is verte volna, ha a Mátyás főherceg vezetése alatt a Szigetközben tétlenül álló, több tízezres császári sereg beavatkozott volna. De az, a helyzetet jól felismerő Szinán pasa első támadására menekülésszerűen távozott Bécs felé. A védők számára ezután nem volt más lehetőség, mint a hősi halál, vagy a vár feladása. Az utóbbit választották. Ezzel Bécs és Európa közvetlen veszélybe került. Győr elestével ugyanis a végvári rendszer egész itteni, rá támaszkodó szakasza is összeomlott. A kisebb várak és végházak sora került török kézre. Hasonló volt a helyzet 1566-ban Szigetvár elestekor is (a császári sereg tétlensége tekintetében is), de akkor csak magyar területek vesztek el, így az ijedelem nem volt nagy. A győri vár feladása miatt azonban az Udvari Haditanács valóságos koncepciós pert rendezett. A várkapitányt és társait látványos körülmények között kivégezték. Mátyás főherceg felelőssége természetesen szóba sem került. Voltak azonban, akik nem érték be a megtorlással, meneküléssel vagy kétségbeeséssel. Pálffy Miklós esztergomi főkapitány és Adolf von Schwarzenberg bécsi helyőrségi parancsnok például, akik tisztában voltak Győr várának stratégiai jelentőségével és jól ismerték a helyszínt is, a vár visszafoglalásának tervét fontolgatták. Szabályos ostromra nem volt lehetőség. Pénz, katona hiányzott és a vár még mindig nagyon erős volt. A meglepetés, a csel és a korszerű haditechnika (petárda) alkalmazása vezetett eredményre. A "Madzsar Tárihi" írója a maga orientális stílusával így emlékezik meg erről: "1598-ban a madzsar katonaság Gjöri (Győr) várát egy furcsa ürüggyel az oszmánok birtokából kiszakította." Bécs és Ausztria ismét biztonságban van, Európa ünnepel. A két hadvezért kitüntetésekkel és jutalmakkal halmozzák el. Sajnos, egyikük sem örvendhetett sokáig a megtiszteltetésnek és nem hajthatott végre újabb hőstetteket a török elleni harcokban. Alig két év múlva 1600-ban Pálffy Miklóst Bécsbe hívatták, ott megbetegedett és hamarosan meghalt. Ugyanebben az évben Adolf von Schwarzenberget saját katonái, a pápai vár fellázadt császári zsoldosai ölték meg, minta azt Istvánffy Miklós leírja. Emléküket azonban a hálás Győr városa megőrizte és minden évben megünnepelte a győzelmet. Ez csak a Bach-korszakban szűnt meg. A háromszázadik évfordulóra már a hősöknek állítandó szobor terve is körvonalazódott. Megvalósítására mégis újabb száz évet kellett várni. Ezt az évfordulót, a négyszázadikat, a mai Győr a megemlékezés minden formájával, széles keretek között ülte meg. Többek között a Xántus János Múzeum és a Győr Városi Levéltár közös emlékkiállításával is, amely 1998. március 27-től augusztus 23-ig volt látható a Teleki utcai Rómer kiállító teremben. A fent röviden vázolt történelmi helyzet minden mozzanatát tárgyi emlékekkel szemléltető kiállítás a műemléképület Rómer-termében kapott helyet. Érdemes egy pillantást vetni a helyszínre is. A tágas, levegős csarnok nem szabályos alaprajzú, a padozatában is szintkülönbség van. A kiállított anyag elrendezése azonban nagyon jól illeszkedik a hely adottságaihoz. A látogatót eltévedhetetlenül vezeti végig a kiállítás logikai menetén, de nem akadályozza meg abban, hogy egy számára érdekesebb vagy kedvesebb részlethez ne térhessen vissza. A ritmikusan ismétlődő félköríves nyílásokat kitöltő hűvös, majdnem 402